Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Draskóczy István: Sáros megye vámhelyei a 14. században
Érdemes néhány, a Szekcsőtől nyugatra fekvő nagy utat is felsorolnunk. Ezek egyike volt az, ami Finta 1272. évi határjárásban tűnt fel, s a Rákospatakkal ment párhuzamosan. Talán kapcsolható ahhoz az átjáróhoz, amely ennél a falunál volt a Szekcsőn. 60 Ez az út csatlakozhatott egy másik magna via-hoz, amelyre Szentgyörgy vidékén van adatunk, és amely a Kohnya pataktól délre található. 61 A Ternyétől északra fekvő Geráltfalva 1345. évi határjárásban akadunk egy másik magna via-ra, amely Steflaka és Geráltfalva között ment dél felé, és végső célja Sáros volt. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a Feketeerdő keleti szegélyén található településeket észak felől útrendszer kötötte össze, amely az Eperjes-Palocsa közötti országúthoz Sárosnál, ill. Kisszebennél csatlakozott. A fintai átjáró révén véleményünk szerint összeköttetésben állt az Eperjesről Sebesen, Kapin át a Szekcső bal partján Bártfára vezető közúttal. Kisszeben, Sáros és Eperjes polgárai mentek rajta fáért a nagy erdőségbe, s kereskedőik vették igénybe. így nem csoda, ha az eperjesiek elkerülték a töltszéki királyi vámot. Sárosról dél felé Szinyének vehette az irányt a vándor, ha az Eperjes-Lőcse országutat akarta használni, vagy a célja éppen Gölnicbánya volt. 62 1410-ben Kisszebentől északra nagy közút vezetett a Feketeerődbe, ami a város és az újvári uradalom határát képezte. 1322-ben magna via. Alighanem erre jöhettek azok a szepesi kereskedők, akik a 14. században a Tárca menti közút helyett a hegyek között Litinyének mentek, és jogtalannak tartották megsarcolásukat. A megoldás kedvező lehetett a számukra, hisz így elkerülték a pécsújfalui vámot. 63 Kisszeben polgárai úgy érték el városukból az EperjesLőcse országutat, s mentek Szepesbe, hogy nem keresték fel az újfalui vámot. 64 Erre nem is voltak kötelezhetők. Ez úgy lehetséges, ha Ardó és Mocsolya érintésével kerültek délre. 64 Végül érdemes megemlítenünk, hogy Bártfáról Palocsára a Tapoly mentén, az országhatárt követve lehetett utazni. 65 Dolgozatunkban az 1355. évi oklevél hátterét kívántuk világosabbá tenni. A vámok szerepét az úthálózat vizsgálatán keresztül próbáltuk bemutatni. A vámhelyek egy része az Árpád-kori gyepükapuk közelében jött létre. Mások a gyepükön túli országhatár közelébe kerültek. Ez a tény azzal magyarázható, hogy a határvonal kitolódásával új vámhelyeket kellett létesíteni. Más vámok a megyén belüli főbb útvonalak (pl. Eperjes, Somos) vagy a megyék közötti utak forgalmát (pl. Szinyeújfalu) sarcolták meg. Az útrendszer a tatárjárás utáni fejlődés nyomán rendeződött át Sárosban, ahogy ebben az időben alakult ki a 60 HO V 47. (RA 2158..). HO VI. 122., DL 64084. Smilauer i. m. (42. jegyz.) 221. és a 2. sz. térkép. 61 DE 268443. (OA Presov Usz. lt. 180/a.), CDH VIII/4. 256., VIII/7. 327-328. 62 DE 262699. (Szepesi kápt. o. lt. Met. Sáros 3-1-1). HOkl. 146. Behko i. m. (59. jegyz.) Sáros megye térképe; Eperjes 36., 45., 51., 69., 71. sz.; Diplomatarium comitatus Sarosiensis quod ex tabulariis et codicibus manuscriptis erűit Carolus Wagner. Posonii-Cassoviae 1780. (= Wagner: Sáros) 363-364. Amennyiben Felsőszilvára vonatkozó 1270. évi hamisítványnak volt alapja (ÁUO VIII. 296-297., RA 1918.). Úgy Töltszéktől északra, Belcellánál kelhetett át az utazó a Szekcsőn, s érte el az Eperjes-Bártfa közutat. 63 DL 64672., DE 258984. (OA. Presov. Kisszeben v. lt. 8.) AO II. 37. 64 Wagner : Sáros 181., DF 258983. (OA. Presov. Kisszeben v. lt. 7.), 258993. (UO. 17.), 268321. (OA. Presov Usz. lt. 47-48.) 65 Benkő i. m. (23. jegyz.) 37.
