Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Draskóczy István: Sáros megye vámhelyei a 14. században

említettek hidat. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az Eperjes felől érkező kereskedők már ekkor is választhatták a folyó jobb partját. Az itteni közútról a 14. századtól kezdve tanúskodnak adatok.

47 A déli táj jelentősebb útjai közé kell sorolnunk a Banayuth nevű közutat, ami Kajáta birtok 1295. évi határjárásában bukkant fel (a kajátai határ nyugati, délnyugati darabját alkotta). Bánya alatt Gölnicbányát érthetjük, vagyis nevét annak köszönhette, hogy a bányatermékeket erre szállították Szinyére és Eperjesre.

48 A szekeresek Berki táján léphették át a Szinye folyót, hogy aztán Gölnicbánya felé menjenek.

49 A Gölnicbányából Sárosba igyekvő utazók számára azonban mind fontosabbá válhatott az a nagy út, ami a bányavárosból Szentkereszten át tartott Szinyeújfalura (vámhely!), s amely elhalványította annak az útnak is a jelentőségét, ami Szinyeújfalu felől a Monyhád a völgyében vezetett.

50 A bányavidék és Sáros megye közötti kapcsolatok növelték meg Szentmargita vámhelyének a jelentőségét, amely azonban már Szepes megyében feküdt. Sáros és Szepes megye között már a 13. században az Eperjest és Lőcsét összekötő országút alkotta a legfontosabb kapcsot, amelynek vámhelye 1262 előtt lett az említett Szinyeújfalu.

51 Ebbe a közútba kapcsolódott be az a magna via, ami Tárcától a Szalók völgyében haladt Szepesmindszentre. 1312ben libera via az elnevezése, de nem vetekedhetett a másik országúttal.

52 Előfordult, hogy a kassai polgárok a Hernád völgyével párhuzamos hegyvidéket választották ki, hogy a Szepességbe jussanak.

53 Amint oklevelünk tanúsítja, a szepesiek sűrűn felkeresték Sáros falvait, városait. Nem véletlen, hogy a vámhelyek megállapításakor nemcsak a megye lakóit, hanem a szepességi városok küldötteit is kikérdezték. Ugyan Lőcse, Eperjes és Kassa képezte a kereskedők legfontosabb állomását, a Szepességből más utakon is el lehetett jutni az ország belsejébe. Volt, aki a Miszla patak völgyét választotta, hogy Kassára jusson. A lőcseiek gyakran a hegyeken át (Remete, Svedlér, Mecenzéf, Jászó és Szepsi) utaztak Várad felé. Kedvelték ezt az irányt, mert így elkerülték az 47 DE 228432. (Eperjes v. lt. 1.), ÁÚO. LX. 389. 48 HOkl 146. 1282. évben is körbejárták a birtokot. Az ekkor készült okmány 14. századi hamisítvány, ami talán más okleveleket használt fel (H O IV 451. RA 3179, 4306.); Radácstól északra, a Szinye melletti földdarab és Csemete között tűnik fel egy nagy út (CDES II. 236., DL 31178, 31181.). Bányának Gölnicbányával való azonosítására: Halaga, Ondrej: The Woodland and Field Demesnes of the Towns of Eastern Slovakia as Basis of their Mineral Trade. In.: Urbs-provincia-orbis. Kosice, 1993. 60. 49 RDESII. 798-800. sz. DE 269903. (Kassa v. titkos lt. MM. - Beke 1.) és 269948. (Kassa v. titkos lt. NN. Miscellanea 7.) szerint 1326-ban Berki és Bajor között futott egy Gölnicbányába vezető út, amelynek a folytatását képezhette az említett bányai közút. Nyomvonalát 1342-ben vitatták. DE 269901. (Kassa v. titkos lt. MM. Kayul 1.); Ulicny 20., 133., 197., 279. 50 Vó. előző jegyzet, DL 41633, 106923, DF 262709. (Szepesi kápt. o. lt. Met. Sáros. 3-2-8.): Ulicny 95-96., 107. Vitézt is érintette a régi út. 51 Gárdonyi i.m. 19. 52 DE 262707. (Szepesi kápt. o. lt. Met. Sáros. 9-2-1.); RDES I. 708., 923., 955., II. 240. sz.; AO V 623-624.; CDES I. 153. (dátuma szerint 1246, de valójában 1350 k. készült); DL 68763, 68822. Tárcából Berzevice érintésével nyugat felé menve a hegyeken át is el lehetett jutni Szepesbe (Ulicny. 478.; még: Ulicny 216.). 53 ZsO II. 6964, 7857.