Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Draskóczy István: Sáros megye vámhelyei a 14. században
nak szállása is épült. Az említett út kapcsolta be ezt a vidéket az ország vérkeringésébe, s ezen keresték fel uralkodóink a vadban gazdag erdőket. Feltehetően volt folytatása is, és a Tapoly vidékével teremtett kapcsolatot. 41 Nem tudjuk, hogy a Hernád-völgyi nagy királyi útból hol ágazott le. Lehet, hogy Lapispataknál és a Boroszló völgyében haladt. De azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy Somostól indult ki. 42 A kereskedelmi forgalom fellendülésével Sóvár jelentőségét vesztette (1285-ben IV László eladományozta), és a kedvezőbb helyzetben lévő Eperjes erősödött meg. Ez a város lett a megyei úthálózat központja, ahonnan Lengyelország, Oroszország, de a Szepesség felé is el lehetett jutni. 43 A 13. században és a 14. század első felében Lengyelországnak szoros összeköttetései alakultak a Szepességgel, ami a táj ásványi kincseivel magyarázható. Lőcse a forgalom hasznát úgy igyekezett a város polgárai számára biztosítani, hogy 1321-ben árumegállító jogot szerzett, amit 1364-ben Nagy Lajos király helybenhagyott. 1311-ben már Szepesen, Gölnicen és Kassán működött harmincad hivatal. 44 Ilyen körülmények között a távolsági forgalom lebonyolításában a sárosi tájnak (a déli részt leszámítva) alárendelt szerep jutott. De ezt a helyzetet nem szabad lebecsülnünk, hisz Eperjes, Sáros, Kisszeben (utóbb Héthárs és Palocsa is) épp ama útvonal mellett indult virágzásnak, amelyen a lengyel kereskedő Kassára (harmincadhely!) jutott, hogy aztán az ország belsejében folytassa utazását. Bártfa később kezdett el fejlődni. Az első kiváltságait csupán 1320ban kapta, de nemsokára harmincadhelyként tűnik a szemünkbe. Nem véletlen, hogy a határvidéken vámhivatalokat szerveztek. 45 A tájon bonyolódó átmenő forgalom Kassa megerősödésével növekedhetett meg, hisz ez a város közvetítette az árukat a Felső-Tisza vidéke, Várad és az ország belseje felé. 1324-ben már szerződést kötött Krakkóval. Ebbe az üzletbe Eperjes és a többi város is bekapcsolódott, de nem versenyezhettek hatalmas vetélytársukkal, amely 1347-ben árumegállító jogot szerzett magának. 46 A fellendülő forgalom miatt a Kassát Somoson (piachely) át Eperjessel összekötő (a Tárca balparti) fő országútnak vetélytársa akadt a jobb parton. Már 1262-ben Szentlászlónál a Tárcán híd ívelt át. 1284-ben Zsidópataknál 41 Györffy Gy: Adatok i. m.16., DL 84797.; Szűcs Jenő: Sárospatak i. m. 13-15. 42 A táj településeire: Ulicny passim; Halaga i. m. (26. jegyz.) 115. 43 Györffy Gy: Adatok i. m. 14-17. 44 Domanovszky Sándor: A szepesi városok árumegállító-joga. Bp., 1922. 8-14., 198.; RDES I. 914. sz.; II. 664. sz.; Halaga i. m. (26. jegyz.) passim. 45 Mályusz Elemér A mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez a 14. században. Szerk.: Székely György. Bp., 1953. 158-159.; Dejiny Bardejova. Kosice, 1975. 65-66. Ulicny, Ferdinánd: Bardejov v. 13. a 14. storocí. In: Sarisské Múzeum v. Bardejove. 1969. 30.; AO IV263. 46 Halaga i. m. (26. jegyz.) passim. A fellendülő kereskedelemről tanúskodik a táj heti piac hálózata. A heti piac tartásának a rendje így alakult: Kassa: csütörtök, Somos: szombat, Eperjes: hétfő (1370: DL 5896); Zsidópataka: kedd (1317; Juck. i. m. 88. - engedélyezés) Kapi: szerda (1410: DL 64149. - engedélyezés); Hanusfalva: szombat (1332: Juck i. m. 120. - engedélyezés); Sáros: csütörtök, Kisszeben: Kedd, Héthárs: szombat, Szentkereszt: szerda (Ulicny 349., 276., 171., 151. 15. század eleji adatokra hivatkozik). A somosi vámról szóló tanulmányunkban tévesen hétfőben adtuk meg a somosi piac napját.
