Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Draskóczy István: Sáros megye vámhelyei a 14. században
Mivel ugyanarról az országútról van szó, itt is a gyepű kitolódása miatt alakíthatták ki az új vámhivatalt. A bártfai és a lublói harmincadot I. Károly külkereskedelmi politikájához kapcsolhatjuk. 34 Egy gyanús hitelű, 1247. évi okmány (Szekcső predium területén) ezt az országutat királyi útnak mondta. 35 Egy szakaszát még a 14. században is „Harch"-nak nevezték, utalva hadi fontosságára. A 14-15. században libera via elnevezéssel illették. Ezen az országúton Bártfáig lehetett utazni. Innen Lengyelország és Oroszország felé indult a kereskedő (fontos állomásnak számított Sandomierz). Midőn Krakkó 1306-ban árumegállító jogot kapott, az áruval megrakott szekerek inkább a Bártfától nyugatabbra eső Gáboltón keresztül jártak. A főútvonal tehát Bártfáról Gáboltón keresztül vezetett a lengyel fővárosba. 36 A már említett 1247. évi oklevél tesz említést egy bizonyos királyi útról, ami Delnefő birtok határát képezte egy darabon. 1272-ben ismét feltűnik ez az út. 37 Csábító lenne ezt a királyi utat a Kassa-Somos-Sóvár (ill. Eperjes) országút részeként felfognunk. Helyére tájékozódási pontul szolgál Scypfa helye, amely az 1320-as évek okmányainak tanúsága szerint Izbég, Sóvár, Delne, Mérk és Abrány között kereshető. Ebben az időben már lakatlan volt. 38 A szomszédságban terült el a hatalmas delnei birtoktest, amely keleten a lakatlan tájon egész a Tapolyig terjedhetett, míg nyugaton a Tárca folyó túlsó partjának (a mai Eperjesenyicke) egy darabja is hozzá tartozott. Az uralkodók több részletben adományozták el. 39 A 14. század elején tűnt fel a tulajdonosok között Somosi György fia János, aki Sebesi Sinkával Scypfa birtoklása miatt pereskedett. 0 1333-ban megjáratta Delnefőt, ahol a határjárás szórul-szóra megegyezett az 1272. évi oklevéllel. Ez a delnefői darab azonosítható a család Abrány nevű birtokával, amire az első biztos adatunk 1320-ból származik, 40 vagyis Abrány Delne területén alakult ki. Az útvonal így Köröspatak mellett jutott Delnéig, ahol a Kyralzalassa nevű hely feküdt. Ide tudnánk lokalizálni az 1318-ban említett nagy révet is. A táj uralkodói vadászóhely volt, ahol a király34 HO V 47, VIII. 130-131.; DE 262699. (Szepesi kápt. o. lt. Met. Sáros 3-1-1.), 263038. (Uo. Mise. Div. Com. 8-1-3.), RA 3224, Ulicny 23-24, 260, 336. Uő. a kapii vámot 12. századinak tartja. A helynevekre: Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp, 1988.1. 119, 366. II. 76. 35 CDESII. 194. A Szentpétery Imre által kifogástalannak tartott, számos magyar helynevet tartalmazó oklevelet az utóbbi időben a szlovák történetírás 15. század végi hamisítványnak tartja, amely azonban 1247. évi hiteles kiadványon alapul. (Ulicny, Ferdinánd. Listina Bela IV z roku 1247 o majetkoch Bardejovskych cistercitov. Slovenska archivistika 1979/1. sz. 87-99.) Bártfa határai valóban túl részletesek, de Szekcső és Delnefő leírása kezdetlegesebb viszonyokat tükröz. 36 ÁÚO XII. 437. (RA 3804.), DL 64049, Ulicny 123. Halaga, Ondrej: La situation des transports commerciaux dans la zone des Carpathes. I. Atti della Quinta settimana di Studio (4-10 maggio 1973). Trasporti e sviluppo economico secoli XÜI-XVIII. Firenze, 1986. 359. 37 Vó. 35. jegyz.; CDH V/l. 191. (RA 2175.), DE 265433. (OA. Levoca, Andrássy lt. 53-54.) 38 RDES II 65, 374, 578. DE 209822. (OA. Presov, Drugeth lt. 5.) 39 CDH V/l. 190-191, HO VIII. 276, Györffy Gy: Adatok i. m. 14-21. 40 RDES II. 65, 374, 375.sz..; 125, 578. sz, DE 209825. (OA. Presov. Drugeth lt. 8.) AOkl. X. 19. sz. (1327). DL 84760, DE 265433. (SA. Levoca, Andrássy lt. 53-54.) Abrány és a vonatkozó delnefői hányad azonosítására: ÁÚO XII. 436. (vÖ. RA 335); Ulicny 14, és Smilauer, Vladimír: Vodopis starého Slovenska. Praha-Bratislava, 1932. 222-224, 411^12, ill. 2. sz. térkép.
