Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Draskóczy István: Sáros megye vámhelyei a 14. században
mint erre Györffy György rámutatott. Mellette azonban számításba kell vennünk olyan más nagy utakat, amelyek ugyanígy az országból vezettek ki. Ezek szerepe (az előbbi rovására) a tatárjárás után növekedett meg, és a Szepességbe vezető közúttal együtt a megyei úthálózat gerincét alkották. Sáros határvidéknek számított, ahol a védelmet gyepük biztosították. A védelmi övezetet csupán a szomszéd országokba vezető utaknál létesített kapuk törték meg. 31 Az Eperjes - Palocsa országút mellett a pécsújfalui vámhely felett találunk kaput. Ami ezen túl volt, még a 13. század második felében is a gyepün kívüli területnek számított. Nem lehet véletlen, hogy a kijárat közelében állították fel a vámhivatalt. Már Kálmán király idején is a kapuknál vámhely volt. 32 Ezt a nagy közutat, ami a Tárca völgyet Héthársnál hagyta el, és Palocsára ment, majd a Poprád völgyében kelt át Lengyelországba (Muszyna és Sandecz) 1408-ban líbera i>ía-nak nevezték. Erre utaztak a kasai kereskedők, ahogy 1342-ben itt vonult Lengyelországba a királyi had. Érdemes a kapu tenyéré felfigyelnünk. A szomszédos Szepes megyében a 13. század második felében és a 14. század első évtizedeiben még bőven hallunk a lengyel határ melletti gyepükről és kapukról. Alighanem rájuk gondolt IV Béla, amikor 1243ban a szepesi lándzsásnemeseket mentesítette a piacokon és a kapuknál fizetendő vámok alól. Pécsújfalura visszatérve, láttuk, rajta vezetett keresztül a lengyelországi országút, amely mellett északabbra található Palocsán a legkésőbb a 14. század elején létesítettek vámhivatalt. Óhatatlanul arra kell gondolnunk, hogy a Pécsújfalun lévő vámhely egy korábbi állapot emlékét őrizte meg a számunkra, amikor az ország határállomása ezen a tájon helyezkedett el, s mikor a Szepesség szomszédos északi tájai Lengyelországhoz tartoztak. 33 A másik irányban a Szekcső mellett Lengyelország, illetve Oroszország felé vezető országútnál található gyepű is és kapu (Bártfai kapu) is. Trócsány, Raszlavica még a 13. század második felében is a gyepükön túl feküdt. Kapronca birtokosait is gyepün-túliaknak nevezték. Asgút lakói őrök voltak. A kapu Raszlavica vidékére helyezhető, míg Kapi település neve egy korábbi kijárat emlékét őrizte meg. A gyepű vonala már a 12. század első felében is északabbra lehetett, hisz több személyneves helynévadású helységet találunk itt (Asgút, Deméte, Raszlavica). Magyarraszlavica első lakóit a megye szlovák monográfusa őröknek tartja. Figyelemre méltó, hogy a 14. század 30-as éveiben a hajdani kapu táján található Kapiban, és a tőle északra fekvő Bártfán egyaránt vámot szedtek; utóbbi helyen legkésőbb a 14. század elejétől kellett leróni az illetéket. 31 Kristó Gy: A vármegyék kialakulása i. m. 407-408. Tagányi Károly: Gyepű és gyepü-elve. Magyar Nyelv, 1913. 299. 32 Záuodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Bp., 1904. 194.; Domanovszky Sándor: A harmincadvám eredete. In.: Uő. Gazdaság és társadalom a korai középkorban. Szerk.: Glatz Ferenc. Bp., 1979. 53., 59-60. Pach Zsigmond Pál: „A harmincadvám eredete" Bp., 1990. 16. Az érték szerinti vámszabás később alakult ki. Kezdetben a vámolás két alapegységen nyugodott: az állatot darabonként, a tengelyen szállított árut szekérszám vámolták. Az utakon is, réveken is a gyakorlat hasonló. 33 Gárdonyi i. m. 8., HO VIII. 135-136., RA 2005., RA 3386..; RDES I. 113., 850. sz., DL 68671, 68763, 68845, 68903. DE 262703. (Szepesi kápt. o. lt. Met. Sáros. 3-1-10.); Dejiny Presova 64.; szepesi kapukra: Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp., 1937. 59-60., CDESII. 89.
