Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Draskóczy István: Sáros megye vámhelyei a 14. században
illetéket. A településeknek csak egy részéből lett város a középkorban (Eperjes, Bártfa, Palocsa, Szentkereszt, Somos, Kurima), vagyis mintegy harmaduk. 24 A vámok mindegyike fontos kereskedelmi útvonalak mellé tehető, miként ezek mellett alakultak ki a megye városai is. Az utak között nagy különbségek voltak. A sima semita-val vagy via-val szemben nagyobb jelentőségre tettek szert a magna via-k, amelyeket nagyságuk különített el társaiktól. Közülük azonban csak azok emelkedtek ki, amelyek beilleszkedtek a távolsági kereskedelem vérkeringésébe, miként a vásárutak. Akadtak ugyanis olyanok, amelyek regionális jelentőséggel bírtak. 25 Jogi helyzetük sem volt azonos. A legfontosabbakat via publica-nak, via regia-nàk vagy épp libéra uía-nak hívták. 2 ^ A későbbi Sáros megye eredetileg az Árpád-kori nagy Újvár megye részét képezte. Területén a 12. század közepén erdőispánság alakult ki, ahol uralkodóink szívesen vadásztak. A 13. század első feléig legjelentősebb helye Sóvár maradt, ahol sóforrások törtek a felszínre. A helység neve bekerült Anonymus művébe is. Az ország belsejéből királyi út (hadi út) vezetett ide, amelyről az 1230. évből maradt fenn híradásunk. Ezen adat szerint a hadi út a Hernád jobb partján futott. Ugyanakkor a megye központjából, Újvárról a folyó balpartján is el lehetett jutni Sóvárra. 27 Ez az útvonal még a 13-14. század fordulóján sem lehetett jelentéktelen. Az Abaúj és Sáros határmezsgyéjén fekvő Szakalya 1309. évi határjárása emlékezett meg a Patakából jövő közútról (via publica). Pataka elvben azonosítható az északabbra eső Lapispatakkal, miként a távolabbi, bortermeléséről nevezetes Sárospatakkal, amely 1201-ben nyerte el kiváltságait. Mi inkább Sárospatakra gondolunk. 28 Ezt az észak-déli országutat Rozgonynál keresztezte a Kassa-Gálszécs-Ungvár fővonal. Sárospatakot azonban nem rajta keresztül, hanem a tőle délre lévő Abaúj megyei útvonalakon lehetett a legkényelmesebben elérni. 29 Sóvártól észak felé a főútvonal eredetileg északkeletnek tartott, és Komlóskeresztesen át érte el a Duklai-hágót, 30 24 Uliény 62., 67., 71, 151, 158, 164, 196, 287, 363, 368, 478.; Csánki I. 285-288, 310. DE 269321. (Kassav. titkos lt. Teloneum. E 27.) 25 Pl. Kumorovitz, 246. sz.; Halaga, Ondrej: Vyznam nadregionálnych trhov v ekonomike Slovenska v stredoveku. Historické studie, 1981.161. 26 Utakra: Gárdonyi i.m.; Halaga, Ondrej: Kosice-Balt. Kosice, 1975. 119-120. Általában: Bruns, Friedrich - Weczerka, Hugo: Hansische Handelsstrassen. I. Weimar, 1967. 39, 77-81.; Bautier, Robert-Henri: La route française et son évolution au cours du Moyen Âge. In: Uő.: Sur l'histoire économique de la France médiévale. Variorum, 1991. h. n. I. 70-104. Sáros megye főbb útvonalaihoz a határjárásokat vettük alapul. Azokat is figyelembe vettük, amelyeket a kutatás hamisnak tart, amennyiben a hamisításra a korszakunkban került sor. 27 Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp. 1988. 407-408. Györffy I. 43, 47, 53.; CDES I. 259-260. 28 RDES1.321. 714. sz. Varsik i. m. II. 457-462. Lapispatakkal azonosította. Ezt a megoldást megnehezíti, hogy a határjárást a lapispataki plébános végezte, s a faluja nevét is így jegyezték fel az oklevélbe. Sárospatakra gondolt. AOkl. II. 797. sz. Sárospatak kiváltságára: Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában. Bp, 1996.123. 29 DF 271176 (Kassa v. lt. Schwarzenbach Appendix 18077. sz.) Gárdonyi i.m. 20.; Szűcs Jenő: Sárospatak kezdetei és a pataki erdő uradalom. Történelmi Szemle, 1993. 16. 30 Györffy I. 43.
