Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Draskóczy István: Sáros megye vámhelyei a 14. században

már régóta használták, s a vám a megszokott helyett kerülőre kényszerítette volna az utast. Megjegyezzük, Lajos király döntése cseppet sem tett pontot a napi viták végére. Töltszék még vizsgálatunkban is előkerült. Kiderült, az ispán emberei 1-2 mérföldes körzetben minden utazót idekényszerítettek. Palocsa várnagya ugyanígy járt el.

12 Oklevelünk 10 törvényes vámhelyről emlékezett meg. A következő települések nevét olvashatjuk: Palocsa, Gáboltó, Bártfa (itt harmincad is), Töltszék, Eperjes, Szentmargita, Somos, Szinyeújfalu, Pécsújfalu, Sztracsina. A Hernád partján található Szepes megyei Szentmargita azért kerülhetett be az összeírásba, mert a szokolyi váruradalomhoz tartozott.

13 Sztracsinát, amely eredetileg Petenye fia Péteré volt, 1317-ben kapta vámjával együtt adományba Ákos nembeli Micsk. A települést alkalmanként Zemplén megyéhez is sorolták.

14 A települések között híddal rendelkezett Palocsa (Poprádon), Töltszék, Gáboltó, Szentmargita (Hernádon), Somos (Tárcán épp nincs), Szinyeújfalu, Pécsújfalu és Sztracsina (a Bodrogon, azaz az Ondaván). A10 helyből csupán 8. Megjegyezzük, ahhoz, hogy Bártfáról észak felé lehessen menni, át kellett kelni a Tapolyon.

15 Meglepő, hogy Eperjesen nem emlegették a hidat. Tudjuk, a 15. században ebben a városban az alsó kapunál szedték az illetéket. A polgároknak nyugat felé a Tárcán, déli irányban pedig a Szekcsőn kellett átkelniük. Az eperjesi vám összefüggött a szekcsői átkelővel, ahol 1411-ben kőhidat emlegettek. 1479-ben a helység azért kapott Mátyástól vámjogot, hogy annak jövedelméből tartsák fenn azokat a hidakat, amelyeket a város eddig saját bevételeiből létesített és javíttatott.

16 A — szekcsőivel együtt — 11 törvényes vámból 7 az uralkodó bevételeit gazdagította, 4 pedig a földesurakét. Szinyeújfalu a Szinyeieké volt. Somoson a földesurak 1285 óta rendelkeztek ezzel a joggal. Pécsújfaluban és Sztracsinán Ákos nembeli Micsk bán utódja volt az úr.

17 Ha a listára pillantunk, láthatjuk, hogy korántsem fizettek minden réven vagy hídon az utazók. A forrásokból tudjuk, hogy több felé akadt híd a megyében. Az Arpádkorban átkelő épült Eperjestől délre a Tárcán (Szentlászlótól északra és Zsidópatakánál). A folyó másik oldalán Magashíd nevű településre akadunk, amely a hasonló nevű vízfolyásnak is nevet adott. 1348-ban Kistöltszéktől keletre folyt a Hidaspatak. Delnefő határjárásakor régi hidat emlegettek. Kisszebennél ugyancsak átkelő alkalmatosságon jutottak át a Tárcán a kereskedők. Révekre, átjárókra is vannak adataink, így pl. Delnénél (Delnekakasfalva) nagy rév található, Fintánál ugyancsak réven lehetett a Szekcső egyik partjáról a másikra átkelni.

18 12 Eperjes szabad királyi város levéltára 1245-1526. írta és összeállította Iványi Béla. Szeged, 1931. ( = Eperjes) 35, 36, 46, 50, 69, 70. sz. DL 64672. 13 DL 64672, 71938.; ZsO 1.1138. (1389-ben egy évi jövedelme minimálisan 120 forintot tett ki.) 14 AOI. 411-412, DL 64672. 15 Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Bp, 1885. 292, 299. 16 Eperjes 269-270, 568. sz. ZsO III. 831. Dejiny Presova. I. Red.: Imrich Sedlák. Presov, 1965. 72-74. 17 DL 64672. 18 ÁUOIII. 4. (Ulicny, Ferdinánd: Dejiny osidlenia sarisa. Kosice, 1990. 369.; Dejiny Presova 192, 85.); Csánki I. 303.; CDH V/l. 190, ÁÚO LX. 389, H O V 47.; DL 84757, 84760, 64030,