Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Détshy Mihály: Az utolsó Palóci végrendelete

márka ezüstje és néhány — bizonyára ezüst — kanala volt Kassán bizonyos Jakab — feltehetően ötvös — mesternél. Ezt a helmeci egyházra hagyta, hogy monstranciát készíttessenek belőle, miután 25 arannyal tartozott az egyházközségnek. 200 forintot hagyott a pataki minoritáknak templomuk tetőzetének újjáépítésére, 50 forintot a pataki domonkosok a város déli végén álló „alsó kolostorának" temploma helyreállítására, talán mivel — korábbi források szerint — tűzkárt szenvedett. Ugyanennyit hagyott az újhelyi pálos remeték kolostorának helyreállítására, továbbá egy nagyobbfajta, zafírköves aranygyűrűt Szent Pál ujjereklyéjére és még két gyűrűt lelki üdvéért. Többi gyűrűjét a húgára hagyta. Palóci nem feledkezett meg arról sem, hogy a pataki minoritáknak a következő pünkösdre rendi káptalan összehívását rendelte el. Ezért húgának és fiainak meghagyta, hogy a gyűlést tartassák meg a barátokkal minden ceremóniájával, és fedezzék költségeit és borszükségletét. Rendelkezett, hogy régi szolgáit tartsák meg tisztjükben. Valószínűleg ezek egyikétől ne vegyék el haláláig a Berencsényben álló vízimalmot, és majd annak halála után az Ajnácskő várában Palóci által alapított kápolnáé legyen örök időkre. Bűntudatának tudható be rendelkezése az executorok számára, hogy Patakon, Újhelyben, Sajószentpéteren és egyebütt fekvő szőlők ügyét, amelyeket magszakadás vagy egyéb címen jobbágyaitól lefoglalt, vizsgálják felül, és jogsérelem esetén adassák azokat viszsza jogszerű tulajdonosaiknak. A sajószentpéteri szőlőket, amelyeket Demeter mester plébános és egri kanonok saját tulajdonából a Szent Mihály oltárhoz rendelt, minden borkilenced és tized fizetése alól mentesítette. A Sátoraljaújhelyen birtokában tartott vízimalmot, amely az ottani plébánia templom Mindenszentek oltárához tartozott, annak visszaadatta. Ennek fejében az oltármesternek hetente egy misét kellett mondania az elhunytakért. A végrendelet végrehajtóinak együttesen 100 forintot hagyott, méghozzá — indoklás nélkül — apró pénzben. Meghagyta, hogy régi szolgáját, Tegenyei Lászlót — az évtizedek múlva a Dobó Fivéreket zsaroló Tegenyei Tamás apját — ne hagyják cserben, és élete fogytáig adjanak neki évente ruházatot és élelmet, továbbá egy „torok subát", talán farkas nyakprémjével, és 50 forintot, és helyezzék vissza régi tisztjébe. Elrendelte, hogy ifjú szolgáit, név szerint felsorolt nemes apródjait és másokat szolgálataikért elégítsék ki, és ne bocsássák el. Rendelkezett arról is, hogy bizonyos Tarnóci Tamás nemesembertől az egyház — nyilván általa kezelt — javairól követeljenek számadást, egyben azokat a borokat, amelyekkel ő maga a pataki Szent János egyháznak tartozott, adják vissza. Végül összes pénzéről, amit húgánál tartott, úgy rendelkezett, hogy Palóci Katalin az executorokkal együtt annak fele részét költse az ő lelke üdvére, másik felét pedig ő maga „élje és költse". Palóci ezek után gyűrűs pecsétjével hitelesítette a testamentumot és fennhangon fel is olvasta. Majd a királynak könyörgött, hogy hűségét, szolgálatait és vitézségét, amit elődei és maga a korona, az ország és az uralkodó iránt tanúsított, szemelőtt tartva ne háborítsa és csorbítsa a végrendeletét, hanem tartsa meg érvényében és erejében. Ezek után felsorolta testamentuma kijelölt végrehajtóit, elsőként húgát, Palóci Katalint, majd Tamás mester újhelyi plébánost, Demeter mester sajószentpéteri plébánost, egri kanonokot, Hanvai Orbán