Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban)

tartozó Lőrincet épp úgy „cseh"-nek (boemus) mondják,

52 mint 1314-ben és 1317-ben a Baksák ellenfelüket, Wytket. Mindezek alapján megkockáztatható annak megállapítása, hogy (1.) az 1314. és 1317. évi oklevelekben említett „cseh Wytk" azonos III. András 1294ben szereplő sárosi várnagyával, akinek személye ugyanakkor (2.) Ludány nembéli Wytk fia Wytkként határozható meg. Mielőtt az előbbiekben felhasznált oklevelek narratív elemeiből leszűrhető tanulságok számbavételére sort kerítenénk, a teljesség kedvéért ide kívánkozik annak megjegyzése, hogy Tamás fia Sinka érdemei közül egy újabb csokorra valót I. Károly király előadásából is ismerünk.

53 Ezek szerint részt vett Aba Amadé fia Dávid ellenében egy összecsapásban, kitüntette magát Kassa védelmében és Sáros várának ostromában, s ezt követően ott harcolt az uralkodó oldalán a rozgonyi csatában. Mindezek az események az 1312. év hadikrónikájához tartoznak.

54 Ezt követően — folytatódik okleveleink előadása — a királyi sereggel tartott a Kőszegiek ellen 1315-ben indított tolnai hadjáratban, mely alkalommal Nyék várának ostromakor vitézkedett.

55 A Tamás fia Sinka érdemeiről tájékoztató oklevelek a narratiók természetére vonatkozóan két figyelemre méltó következtetés levonására adnak lehetőséget. Ezek szerint egyfelől a narratiokban fellelhető információk mennyisége és minéműsége nagymértékben függ attól, hogy milyen szempontok vezérelték az oklevél kiállításakor azt a személyt, akinek a szemszögéből a narrotio elbeszéli az eseményeket. Másfelől pedig az is meglehetős egyértelműséggel kiviláglik, hogy a narratiók megfogalmazásakor — pillanatnyi érdekeknek megfelelően hallgatva el vagy éppen hangsúlyozva ugyanazon életút vagy esemény egy-egy elemét — alkalom nyílott szükség esetén bizonyos manipulációkra is. E két, egymással természetszerűleg összefüggésben álló megállapítás önmagában túlságosan is magától értetődőnek tűnhet, ám mivel esetünkben kivételesen jól dokumentáltak, talán nem lesz érdektelen közelebbről is szemügyre venni, miről is van szó. Elegendő egyetlen pillantást vetni a forrásaink adatait összegző táblázatra ahhoz, hogy kiderüljön: egyetlen oklevél sem tartalmazza Sinka életének valamennyi ismert eseményét. 52 1277: RA H/4. 57.; 1279 k.: HO VII. 174., vö. Karácsonyi J.: i. m. 817. 53 1315: DL 102892., vö. még 1317: DL 102891. (ahol is az események fordított sorrendben követik egymást). 54 Engel B: Az ország újraegyesítése i. m. 100-102. 55 Vb. Engel B: Az ország újraegyesítése i. m. 112.