Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban)

neki a szepesi várat is.

27 László (Vencel) vetélytársának, Anjou Károlynak az oklevelei megerősítik a szepesi cseh uralom hírét, ám a szepesi vár Lászlónak (Vencelnek) való átadását nem Jordán szász ispánnak, hanem az „Olasz Bald"nak (Bald latinus) tulajdonítják,

28 akinek azonosításakor aligha gondolhatunk másra, mint III. András egykori szepesi ispánjára.

29 Károly oklevelei szerint a szepesi várat végül hívei ostrommal foglalták el a csehektől.

30 A vár bevételére hihetőleg azon ellentámadás alkalmával került sor, amely az abaúji Gönc melletti csatát követte. I. Károly egyik — évtizedekkel az események után, 1326ban kelt — oklevele ugyanis elbeszéli, hogy a László (Vencel) pártján álló szepesiek és a kassai hospesek Károly gyermekkorában, amikor a néhai Amadé nádor gönci várában időzött, támadást intéztek ellene, ám vereséget szenvedve kénytelenek voltak meghódolni neki.

31 Mivel az első hír a Szepesség Károly kezére jutásáról 1304-ből való,

32 indokoltnak tekinthető az 1326-ban elbeszélt eseményeket erre az évre datálni.

33 László (Vencel) szepesi híveinek abaúji akciója ugyanakkor azt a feltételezést is bátorítja, hogy a Szepességgel szintén szomszédos Sárosban tevékenykedő „cseh Wytk" maga is László (Vencel) embere lehetett. Meglehet, hasonló megfontolások alapján vélekedett Karácsonyi János úgy, hogy „1300 körül valami Wych nevű cseh" foglalta el a Baksáktól a sókutat.

34 Ennek a megoldásnak azonban számos gyenge pontja van. László (Vencel) Magyarországon szereplő hívei között nem találunk a „cseh Wytk"-kel azonosítható személyt,

35 mint ahogy arra sincs adat, hogy Sáros vára II. Vencel fiának kezére került volna.

36 Nem feledhető ugyanakkor az sem, hogy a Tamás fia Sinka Baksáknak tett szolgálatait előszámláló 1314. és 1317. évi oklevelek III. András osztrák hadjárata és a Lokietek Ulászló megsegítésére küldött második magyar expedíció, azaz egy 1291-ben és egy 1297-ben történt esemény közé ékelve beszélik el a Wytkkel való összecsapás történetét. Ez utóbbi körülmény mindenesetre — hacsak más nyomós szempont fel nem merül — az említett évek közé datálja Wytk szereplését. Ezen a nyomon ehndulva találunk is egy ide illőnek tűnő adatot. 1294-ben ugyanis III. András elvette a Baksa nembéli Simon fia Györgytől és fivéreitől a Szepes megyei Tamási birtokot a Simon-fiak hűtlenségére hivatkozva, ami „az ország pusztításáéban és kiváltképp a király sárosi várnagyának, Wytkonak 27 1302: RDES I. 88-89, vö. még 1302: RDES I. 91-92. és 1307: RDES I. 237. 28 1304: RDES 1.163. 29 Vö. Wertner Mór: Az Árpádkori megyei tisztviselők El. Történelmi Tár 1898.109. 30 1306: RDES I. 191.; 1307: RDES I. 237. és CDH VHI/5. 31-33.; 1308: Analecta Scepusii sacri et profani I-TV Collegit et notis illustravit Carolus Wagner. Posonii-Cassoviae 1774-1778.1. 34-35. 31 1326: DF 265464. 32 RDES 1.163. 33 Vö. Györffy I. 89. és 106.; Kristó Gyula: A rozgonyi csata. (Sorsdöntő történelmi napok 3.) Bp. 1978. 41. 34

Karácsonyi J.: i. m. 189. 35 Vö. RDES I. passim, AOkl I-TV, VH-VQT, XI. Főszerk. Kristó Gyula. Bp.-Szeged 199036 Engel P.: Archontológia i. m. I. 403, vö. Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula. Akadémiai Kiadó, Bp. 1994. 594.