Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban)

az elfogásában és megsebesítésében mutatkozott meg.

37 A napi kelet nélküli oklevél az uralkodási év (regni autem nostri anno quarto) alapján július 23. elé helyezendő,

38 így a Baksák és Wytk(o) várnagy konfliktusa legkésőbb 1294 első felében történhetett, ami pontosan egybevág az ügyről a Baksák szemszögéből tájékoztató 1314. és 1317. évi oklevelek relatív időrendjével. Növeli a három oklevélben olvasható történet összetartozásának valószínűségét az is, hogy a király sárosi várnagya természetszerűleg valóban Sáros várában székelt (resideret), miként azt az 1314. évi oklevél állítja, s a tisztség viselője bizonyos joghatóságot gyakorolván akár „hatalmas"-nak (potens) is tekinthető, ahogy azt az 1317. évi oklevél teszi. Az sem lenne éppen példa nélkül való, hogy valamely királyi tisztségviselő akár tudatlan túlbuzgóságból, akár tudatos viszszaélésképpen mások jogszerűen birtokolt jószágaira igyekeznék rátenni a kezét.

39 Azon pedig éppen nincs mit csodálkozni, hogy egy effajta kísérletnek fegyveres erővel ellenálló birtokos tettét az uralkodása egésze alatt a központi hatalommal szembeszegülő előkelőkkel hadakozó III. András, minden további szempont mérlegelése nélkül, hűtlenségként értékelte. Az 1294-ben, valamint az 1314-ben és 1317-ben említett Wytk nevű személyek azonosítása mellett tehát szép számmal hozhatók fel érvek, érthető tehát, hogy a gondolat, igaz, meglehetősen óvatos formában, felmerült korábban is.

40 A kérdés mármost az, hogy meg lehet-e határozni Wytk sárosi várnagy személyét, s ha igen, akkor még mindig magyarázatot kíván az 1314. és 1317. évi adatokban feltűnő „cseh" (boemus) minősítés. A Sárossal szomszédos Szepesben a 13. század második felében több Witk nevű személyt ismerünk. Egyikük, Prosemer fia Witk két társával együtt szepesi jobbágyfiúként tűnik fel 1255-ben. A sárosi várnaggyal való azonossága ilyen formán aligha lehetséges, annál is kevésbé, mert 1277-ben már ezen Witk Fethmar nevű fia szerepel.

41 Egy másik Witk 1253-ban a szepesi Körtvélyes falu mellett kapott adományba egy erdőt, s erről szóló oklevelét vagy ő, vagy azonos nevű fia 1280-ban Erzsébet idősebb királynéval erősíttette meg, majd kérésére újabb két év múlva IV László írta át anyja oklevelét.

42 1282-ben egy határjárásban is megemlítik ugyanezt a Witket (Vythek).*

3 Ezen második Witknek a sárosi várnagyot említő adattal való összekapcsolása megint csak valószínűtlennek látszik. Tudomásunk van végül 1274-ből egy Wytk nevű szepesi jobbágyfiúról,

44 akiről — még ha nem is lenne azonos az elsőként említett Witkkel — szintén alig hihető, hogy utóbb sárosi várnagy lett volna. 37 1294: a király a birtokot „a Georgio et aliis fratribus suis, filiis Symonis propter notorias et manifestas infidelitates ipsorum, quas in devastando regnum nostrum commiserunt et maximé, quia iidem filii Symonis comitem Wytkonem castellanum nostrum de Sarus captivando mortalibus vulneribus sauciarunt auferendo" adományozza el egy hívének - HO V 77. 38 Vö. RA 3982. sz. 39 Ld. pl. 1284: HO VII. 186.; 1296: HO VHI. 447., stb. 40

FügediE.: Vári. m. 192. 41 1277: RAII/2-3. 195-196. 42 1282: HOVI. 272-274. 43 1282: RAII/2-3. 303. 44 1274:RAn/2-3. 95.