Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban)
Tartalmi tekintetben mindkettő az 1299. évi oklevél folytatásának tekinthető, hiszen az előbbiben Baksa nembéli György fia János, az utóbbiban ugyanő, továbbá öccse, Péter, valamint unokafivéreik — Simon fia György testvérének, Tamásnak a fiai — László és Donch intézkednek a Sinkának még Simon fia György által 1299-ben adott jövedelemről. Az oklevelekben említett összegek ugyan jelentősen elmaradnak az 1299. évi száz márkától — az egyikben harminc, a másikban hatvan márkáról esik szó 24 —, szempontunkból azonban érdekesebb az a különbség, ami Sinka szolgálatainak előadásában figyelhető meg. A két oklevélben ugyanis nem csupán két, hanem három érdem szerepel; közülük az első és a harmadik egyezik meg az 1299-ben említettekkel. Az 1291. évi osztrák hadjáratról szóló rész lényegében nem ad új informéciókat, s a Lengyelországból hozott javak Györgynek való adományozását illetően is csak az értékek részletezése bővült, amennyiben az 1314. évi oklevél a lovak és a hadimének mellett immár különféle prémekről, cseh fegyverekről í j ékszerekről, azaz egy katonai vállalkozás során szerzett zsákmány jellegzetes darabjairól tesz említést. Valóban új elemet a Sinka érdemeinek sorában másodikként szereplő történet jelent. Az 1314. évi oklevél előadása szerint ugyanis a cseh Wytk (Wytk boemus), amikor Sáros várában székelt, a — már többször említett, Sóvár birtokon lévő — sókutat hatalmasul elfoglalta, ám Sinka elfogta Wytket, és azt a várat, amelyet az a sókút felett építtetett, felégette. 25 A másik, 1317. évi oklevél megfogalmazása jelentősen eltér ugyan ettől, de a lényeg azonos: egy bizonyos Wythk nevű cseh hatalmas (quidam boemus potens Wythk nomine) Simon fia Györgytől és az oklevélben felsorolt hozzátartozóitól el akarta foglalni Sóvár birtokot, ám Sinka oly sikeresen szállt szembe vele, hogy az sem a Baksáknak nem tudott ártani, sem a birtokra nem tehette rá a kezét. 26 A mindjárt két változatban megismert történet értelmezésekor két irányba indulhatunk el. Feltűnő egyfelől, hogy mindkét szöveg hangsúlyosan „cseh"-nek nevezi a Baksák ellenfelét. Ebből kiindulva ésszerűnek tűnhet a történetben előadottakat az 1301 és 1304 közötti évekre helyezni, amikor is Északkelet-Magyarország egy része II. Vencel cseh király Magyarországon László néven uralkodó fiának, az ifjabb Vencelnek hódolt. Az említett László (Vencel) egyik okleveléből kiderül, hogy Kunch fia Jordán, a szepesi szászok ispánja III. András király halála után a Pfemyslek pártjára állva rokonaival együtt segítette Lászlót (Vencelt) a magyar trón elnyerésében, majd ezt követően az új uralkodó mellé állította a szepesi szászok közösségét átadva egyúttal 24 Vö. Karácsonyi J.: i. m. 188-189. 25 Sinka „cum Wytk Boemum, qui ipsum puteum salis, cum in castro Saarus resideret, potencialiter occupauerat, captivasset et castrum, quod idem Wytk super iamdictum puteum salis construxerat, combusisset" - RDES I. 522. 26 „cum quidam Boemus potens Wythk nomine comitem Georgium et ipsos, cum adhuc ipsi fuissent in etate tenera, graui hostilitate fuisset persecutus et possessionem ipsorum Sowar vocatam occupare et ab ipsis alienare voluisset, idem magister Synke se pro ipsis taliter contra ipsum boemum opposuisset, ut necpersonis, nec eciam eorumpossessioni obessepotuit aut nocere" - DL 57264.
