Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban)

az esemény viszont Simon fia György 1299. évi elbeszéléséből hiányzik. Az érdemek felsorolását III. András végül azzal zárja, hogy Sinka mint a királyi udvar ifja az uralkodó különleges parancsára (ex speciali nostro mondató tamquam familiáris et favorabilis iuvenis noster) csatlakozott azon magyar csapathoz, mely a gtogówi herceg ellenében III. András rokonának, „László nagy-lengyelországi herceg"-nek a megsegítésére indult Lengyelországba, és egy csatában Sinka ott újólag megsebesylt. Az említett „László herceg" minden kétséget kizáróan azonos „Tsrpe" Ulászlóval (Wladyslaw Lokietek), aki Zienomysl kujáviai herceg fivéreként nagybátyja volt III. András első feleségének, Fenennának.

14 Az Ulászlónak küldött segélyhadat említő más oklevelek 1291 és 1293 között keltek. Ezek Ulászlót krakkói, sandomierz-i, sieradz-i és kujáviai hercegnek mondják,

15 többségük bizonyos Prodatin várának ostromát emlegeti

16 — s nem csatát, mint Sinka oklevele —, továbbá az expedíciót többnyire az 1291. évi hadjárat előtt szerepeltetik,

17 ámbár az egyik oklevélben éppen fordított a sorrend.

18 Mindazonáltal ez a lengyelországi beavatkozás feltétlenül az osztrák hadjárat előtti időpontra teendő, hiszen elsőként III. András azon oklevelében szerepel, amelyet a király az osztrák hadjárat közben, 1291. augusztus 9-én, Bécs melletti táborában (prope Viennam in Austria) állíttatott ki,

19 s az expedícióra ilyeténképpen 1290 végén vagy 1291 elején kerülhetett sor. Elvüeg elképzelhető lenne, hogy Sinka lengyelországi szereplését is ehhez a vállalkozáshoz kapcsoljuk, sokkal valószínűbbnek tűnik azonban Pauler Gyula megoldása, aki két lengyelországi akciót különböztetett meg: egyet 1291 elején — erre vonatkozhatnak az 1291 és 1293 között kelt oklevelek — és egy jóval későbbit, melyet egy lengyel évkönyv alapján 1297-re helyezett, ez utóbbira vonatkoztatván Sinka 1300. évi oklevelének utalását.

20 A lengyel évkönyvek valóban feljegyezték az 1297. évnél, hogy Lokietek Ulászló lengyel és magyar had élén Szüéziát pusztította,

21 márpedig a III. András 1300. évi oklevelében Ulászló ellenfeleként említett glogówi herceg terylete tsrténetesen Sziléziában fekydt. Ebben a hadjáratban zsákmányolhatta tehát Sinka azon javakat, amelyeket — legalább részben — utóbb Simon fia Gysrgynek adott, miként az az előjáróban említett 1299. évi oklevélben olvasható. Sajátos módon egészíti ki Tamás fia Sinka érdemeiről való eddigi ismereteinket két további oklevél. Az egyiket a szepesi káptalan állította ki 1314. augusztus 3-án,

22 a másikat pedig I. Károly király 1317. november 5-én.

23 14 Wertner Mór: Az Árpádok családi története. (Történeti nép- és földrajzi könyvtár 51. sz.) Nagybecskerek 1892. 571-574. 15 1291: CDH VT/l.136., 139., 243., RA H/4. 110. 16 1291: RAD74. 88.; 1293: CDH VT/l. 243., RA H/4.110. 17 1291: CDHVI/1.139-140., RA H/4. 88-89.; 1293: CDH VT/l. 243. 18 1293: RA D/4.110. 19 CDHVI/1.135-137. 20

Pauler Gy.: i. m. II. 424-425. és 448^49. 21 Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCII-III. Collegit Albinus Franciscus Gombos. Budapestini 1937-1938.1. 88, 159,178, 181, 199. 22 RDES I. 521-522. 23 DL 57264.