Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban)

György ilyeténképpen nyilván III. András azon megerősítő oklevelére utalt, amelyet a király 1291. augusztus 28-án, tehát valóban a hadjáratot követően állíttatott ki részére.

8 Sinka másik érdemeként György azt említette meg, hogy az a Lengyelországból hozott értékekből — ménesbeli lovakból, hadiménekből és egyebekből — ezer márkát érő javakat adott neki. Míg az elsőként említett érdem önmagában is teljes bizonyossággal kapcsolható III. András király 1291. évi osztrák hadjáratának történetéhez,

9 a második értelmezéséhez már további adatok segítsége szükséges. Olyan források, amelyek e célnak megfelelnek, valóban fellelhetők, s ezek nem egyszerűen csak bővebb felvilágosítással szolgálnak, de ráadásul többféle nézőpontból mutatják be ugyanazon személy — Tamás fia Sinka — életútjának egyes fontosabb állomásait. Mivel Sinka életéről az 1291 és 1321 közötti évekből vannak adataink,

10 mely három évtized a középkori Magyarország történetében méltán számítható a mozgalmasabb időszakok közé, az adatok szemrevételezése talán nem lesz érdektelen. Igaz, a tanulságok nem magával a korszak politikatörténetével lesznek kapcsolatosak elsősorban, hanem sokkal inkább az oklevelekben fellelhető köztörténeti vonatkozású elbeszélő részek, a narratiok megítélését érintik, amelyek viszont — amint az köztudomású — éppen a politikatörténeti események rekonstruálásának elsőrendű forrásai. Sinka tetteinek egy újabb összefoglalását III. András király 1300. évi kiváltságlevele tartalmazza, mellyel-az uralkodó a Sáros megyei Asgut (Asgutyerdeuow) földet adományozta neki, kivéve a birtokot a sárosi ispán joghatósága alól.

11 Az adományt megindokló narratio a király „koronázásának ideje óta" tett szolgálatokról tesz említést, amelyek közül hármat részletesebben is felelevenít. Az első helyen itt is az osztrák hadjárat és a Bécs előtti összecsapás szerepel, amelyben Sinka súlyos sebet kapott, ám az oklevél semmilyen formában nem utal Sinka és Simon fia György kapcsolatára.

12 Ezt követően a Borsa nembéli Tamás-íiak 1294. évi lázadása és Adorján nevű váruknak (Bihar m.) az ostroma kerül sorra,

13 ahol Sinka újabb sebet kapott királya szolgálatában. Ez 8 1291. febr. 25.: RA II/4. 38. és aug. 28.: CDH VT/l. 123-125., mely utóbbi oklevél - mivel Sóvár és Sópatak mellett azon Delna birtok adományozását is említi, mely IV László 1288. évi oklevelében nem szerepel - csak a Delnát is megnevező 1285. évi adománylevélre utalhat IV László korábbi privilégiumát emlegetve. Arra nézve, hogy a hadjárat augusztus végére már befejeződött ld. pl. AÚO X. 26-27. vagy HOkl. 129-130. 9 Ilyen értelemben hivatkozik az oklevélre pl. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I-II. Bp. 1899.

2 (reprint: 1984.) II. 429.; Wertner Mór: Az 1291. évi magyar-osztrák hadjárat. Hadtörténelmi Közlemények 17. (1916) 382. 10 Tamás fia Sinka személyét, ismereteim szerint, először a már említett 1299. évi oklevél említi, mely azonban, mint arról már szó esett, olyan 1291. évi eseményre is utal, melynek Sinka résztvevője volt. Haláláról első ízben egy 1322. évi oklevél emlékezik meg, mely szerint Trencsén várának ostromakor esett el (CDH VIII/2. 358., vö. még RDES II. 959. sz.), azaz 1321. júliusában, ld. Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310-1323). Századok 122. (1988) 128. n

CDHVI/2. 258-260. 12 A király azon oklevele viszont, amely — egyebek mellett — Györgynek az osztrák hadjáratban szerzett érdemeit is előadja, nem feledkezik meg arról, hogy „plures cognati ac servientes sui [sc. Georgii] lethalia vulnera vix mortis periculum evaserunt" - 1291: CDH VI/1.124. 13 Vö. Pauler Gy.: i. m. II. 444-445., a vonatkozó forráshelyeket összegyűjtve ld. Györffy 1.591.