Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Csukovits Enikő: Egy nagy utazás résztvevői. (Zsigmond király római kísérete)

kápolnáinak — valamint az enyedi plébániatemplomnak kért kedvezményt ezek az egyházak lehettek a kérvényében említett számos ereklye („certas reliquias sanctorum") várományosai is.

126 Sólyagi Sebestyén pedig arra is gondolt, hogy a Rómában vett ereklyék otthoni bemutatásánál jelenlévők búcsúban részesülhessenek.

127 Voltak személyre szabott kérések is: Zsigmond két udvari klerikusa, Kesztölci Antal és Széki Miklós a római kúriában történő felszentelésért folyamodott, Kápolnai László és a zágrábi egyházmegyéből származó Demeter lovag emberölés bűne alóli felmentést kért.

128 Hédervári Lőrinc pedig — egyedül a kíséret tagjai közül — engedélyt kért arra, hogy fiaival együtt a Szentföldre zarándokolhasson.

129 Különösen nagy jelentőségű lehetett a római utazás a Temes- megyei Halmoson birtokos Orastyai Péternek, aki addig a görögkeleti egyház híve volt; Szentháromság vasárnapján, június 7-én a Szent Péter székesegyházban keresztelték át - maga Zsigmond volt a keresztapja.

130 A legtöbben bűnbocsánatot kértek, amelyből — a több évszázados fejlődésnek köszönhetően — a 15. század elejére széles kínálat állt rendelkezésre. Ali. században még csupán rendkívüli alkalmakra (pl. keresztes hadjáratok) fenntartott teljes búcsúkat a 14. századra már egyes helyi templomokra is kiterjesztették, de — pápai engedély birtokában — a halál órájában a gyóntató is adhatott teljes bűnbocsánatot.

131 A családtagoknak beadott kérésekkel együtt több, mint 170 kérelemben a kérvényező vagy bűnbocsánatért („pro remissioneplenaria"), vagy szabad gyóntatóválasztással kombinált terjes bűnbocsánatért („pro litteris confessionalibus") folyamodott. Ennél jóval kevesebben, de még így is szép számban kérvényezték azt a kiváltságot, hogy a szokásostól eltérő körülmények között - tiltott helyen, napfelkelte előtt illetve hordozható oltáron bemutatott misét hallgathassanak.

132 A kérelmek viszonylag nagy számát — mint azt néhány esetben a kérelmező fel is tüntette — elsősorban az indokolta, hogy a kiváltságot elnyert személynek háborúban sem kellett lemondania az istentiszteletről.

133 Hédervári Lőrinc nem csak a saját, de katonái lelki üdvéért is aggódott, és azzal a kéréssel fordult a pápához, hogy seregével két vagy több presbiteri vihessen, akik szükség esetén feloldozást is adhatnak.

134 Az elkövetkező évek hadjáratainak idejére harmincan gondoskodtak maguknak — és gyakran familiárisaiknak — bűnbocsánatról. A háború idejére 126 LII. 203., 284. 127 LII. 207. 128 LII. 175, 176, 206, 285. 129 L II. 300. 130 LII. 233. * 131 A kérdés vázlatos áttekintése pl. Richárd William Southern: A nyugati társadalom és az egyház a középkorban. Bp, 1987. 162-171. Magyarországon legújabban Sümegi József: Adatok a penitencia és a búcsúk történetéhez a középkori Magyarországon. In: Hermann Egyed emlékkönyv. Szerk.: Sümegi József és Zombori István. Bp, 1998. 101-153. 132 hordozható oltáron: 63 kérés, napfelkelte előtt: 57, tiltott helyen: 41. 133 Maróti Frank - LII. 227,'Orastyai Péter - L II. 233, Setétkúti László - LII. 206. 134 L II. 300.