Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Csukovits Enikő: Egy nagy utazás résztvevői. (Zsigmond király római kísérete)

kért bűnbocsánati kérelmek általában a potenciális ellenséget is feltüntették: előfordult bűnbocsánat „contra hereticos", „contra Turcos", „contra infideles" és „contra Husitas" viselt hadjáratok idejére. A négyféle ellenség tulajdonképpen csak kettő volt: az eretnekek ezekben az években a huszitákkal voltak azonosak, a hitetlenek pedig — legalábbis Magyarországon — már szinte biztosan a törököt jelentették.

135 Az ellenség emlegetése a kérvényekben korántsem volt szófia beszéd. Ezek az urak meggondolták, ki veszélyeztetheti elsősorban az életüket: ketten a törököket és a huszitákat egyaránt feltüntették kérvényükben, a többség azonban inkább a török ellen készült, és háborúzott is az elkövetkező esztendőkben. Az 1441-1444 között erdélyi alvajdai tisztet viselő Dengelegi Pongrác éppúgy többször megütközött a hitetlen törökkel, mint a Hunyadi hadjárataiban tanúsított vitézségéért később Mátyás királytól birtokadományban részesülő Gecsei György, Alsólendvai Bánfi István és Marcali Imre pedig 1448-ban a törökökkel vívott rigómezei véres ütközetben fejezte be életét.

136 Rozgonyi István temesi ispánnak és famíliájának nem kellett éveket várni az első összecsapásig: 1433 júliusában még Rómában kért bűnbocsánatot mindenkinek, aki vele harcba indul a török ellen, novemberben pedig már Temesváron készülődött a hadjáratra.

137 135 A husziták ellen viselt hadjáratok általában „contra hereticos Husitas" vagy „contra hereticos Bohemos" szerepeltek a forrásokban, 1. Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Bp, 1917. Oklevéltár a 349. oldaltól számos példával. A hitetlenek fogalma alatt a 14. században még számos ellenséget érthettek: 1354-ben pl. boszniai hitetlenek, 1356-ban tatárok, litvánok, rutének szerepeltek ilyen megjelölés alatt az okleveles forrásokban. Aldásy Antal: Regesták a vatikáni levéltárból Történelmi Tár 1895.70, 83. A Zsigmond-korban már elsősorban a török a hitetlen: pl. „per Turcos infideles" - ZsO V 2255. A török-kép változásáról újabban Fodor Pál: Az apokaliptikus hagyomány és az „aranyalma" legendája. A török a 15-16. századi magyar közvéleményben. Történelmi Szemle 39. (1997) 21-49. 136 A nagykárolyi gróf Károlyi-család oklevéltára. Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. I-V Bp. 1882-1897. II. 318, 362, ThuróczyJ.: i. m. 258. 137 Borsa Iván: A szenyéri uradalom, i. m.(l. 74. jegyzet) 132. szám.