Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban)

Zsoldos Attila TAMÁS FIA SINKA ÉRDEMEI (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban) 1299-ben Simon fia György mester, a Baksa nemzetségből eredő sóvári Sós család őse,

1 az egri káptalannal oklevélbe foglaltatta Tamás fia Sinka mesternek tett adományát.

2 A rendelkezés szerint Sinka megkapta György sóvári birtokának egy részét, ti. az azon lévő sókút (puteus salis) jövedelméből évi száz márkát, azon felül szombatonként fél köböl sót, továbbá a György és Sinka várai

3 között fekvő nagy rét felét. Intézkedése indokául György részint az „igaz rokoni szeretet"-re hivatkozott — Tamás fia Sinka anyja ugyanis György nővére volt

4 —, részint pedig azokra a szolgálatokra, amelyeket Sinka az ország határain innen és túl, gyermekkorától fogva tett neki. Sinka ezen érdemei közül György kettőt tartott megörökítésre érdemesnek. Sinka, így az oklevél, igen derekasan viselte magát György szolgálatában Bécs városa alatt az osztrák herceg ellenében, s ezzel elősegítette, hogy András király megerősítse Györgyöt Sóvár birtokában. Sóvárt, ti. Simon fia György IV László királytól kapta jeles szolgálatai elismeréseképpen, amint erről több oklevél tanúskodik. Az uralkodó 1285. január 8-án kiállított oklevelébe foglalt adományát két hamis

5 és egy hitelesnek tekinthető szöveg

6 tartotta fenn. Hasonló tárgyú adományt IV László 1288-ban is tett,

7 s ez utóbbi adománylevelét III. András valóban átírta és megerősítette, de még az osztrák hadjárat előtt, 1291. február 25-én. Simon fia 1 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV század közepéig. Nap Kiadó, Bp. 1995.

2 174-190. 2

CDHVI/2. 213-215. 3 György vára Sóvárral azonos, ld. Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 82. sz.) Bp. 1977. 192. és Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-14571-II. Bp. 1996.1. 416. (A továbbiakban Engel P: Archontológia), Sinkáé pedig a Sebes birtokon lévő Macskakő nevű hegyen emelt Sebeskővel, ld. 1315: possessionem... Felsebus et Olsebus... cum castro Sebusku vocato, quod idem [sc. Synka filius Thome] in monte Machkakw construxit et erexit- DL 102892., vö. Engel P: Archontológia i. m. 1.407. - Felsebes birtokot Sinka 1307-ben Aba nembéli Dávid fia Amadé nádortól kapta cserébe azon Ásgút birtokért, melyet Hl. András adományából (1300: CDH VI/2. 258-260.) bírt. A csere alkalmával Amadé — királyi adományból szerzett — birtokának (possessionem ... aquisitam) mondja Felsebest, ld. Horvát Árpád: A diplomatikai írástan alapvonalai. Bp. 1883. 128., vö. Holub József: A vásárolt fekvő jószág jogi természete régi jogunkban. In: Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. Bp. 1933. 247. 4 Sinkától ered a Sáros megyei Sebesi család, vö. Leszármazási táblák a magyar középkor kutatásához (13-16. század) Összeállította Engel Pál. Kézirat, Bp. 1995. 5 ÁÚO XII. 434-437. és 438-441. vö. RA 3350-3351. sz. 6 Györffy György: Adatok a románok XHI. századi történetéhez és a román állam kezdeteihez I. Történelmi Szemle 7. (1961) 14-17., kritikáját ld. uo. 17-19. 7 CDH V/3. 393-397.