Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés
azért vallottak kudarcot, mert egy akkor még ismeretlen fogalmat próbáltak egy korszakra ráerőltetni. Az erőszak monopóliumát ugyanis sem az ókor, sem a középkor nem ismerte. Ebből következően más állam, mint a polgári — és az e részben tőle semmiben nem különböző szocialista — nem is létezik. Az állam fogalmát lehet ugyan használni korábbi korszakokban is, de alkalmazójának mindig szem előtt kell tartam, hogy egy historikusi és nem egy történelmi fogalmat használ, hanem egy metaforát. Az erőszak monopolizálása a hatalmaskodások visszaszorítását jelentette. Magyarországon ez a folyamat a 15. században kezdődött. Az 1481-es közgyűlés levelesítő jegyzékeinek az adja meg az igazi jelentőségét, hogy együtt láthatunk bennük régi típusú, klasszikus bűntetteket, hatalmaskodási és hűtlenségi eseteket. Az ezekért elítélt személyek egyformán maZe/acforoknak minősültek. Az első hatalmaskodási esetek Zsigmond király korszakváltó esztendeje, az 1403-as év után bukkantak fel a proscriptios jegyzékekben. 87 Az első hűtleneket is ekkor proscribálták, Szlavóniában pl. 1406-ban kizárólag a felkelés résztvevőinek levelesítése céljából rendeztek közgyűlést. 88 Az 1467-ben megkezdődött mátyási közgyűléseken már mindkét kategóriával sűrűn találkozhatunk. Az 1467-es hevesi közgyűlésen két csehekkel cimboráló személy került a gonosztevők listájára, az ugyanekkor tartott Pest megyei közgyűlésen szintén a csehekkel való összejátszás miatt levelesítették Szadai Szeboldot. 89 A zágrábi jegyzékben említett Zrínyi Péter tette egyértelműen hatalmaskodásnak számított, akárcsak Blagai Gergelyé, aki egy bizonyos Dantyicsics Márkot veretett halálra, bizonyára a gyilkosságok közt is több hatalmaskodásjellegű akadt. Hogy a természetes jogérzék hogyan tudott különbséget tenni ilyen esetekben hatalmaskodás és bűntett között, arra csak egyetlen lehetséges magyarázat adható: a jogos, vagy némileg jogosnak tekinthető gyilkosság valószínűleg hatalmaskodásnak számított, az egyértelműen jogtalan pedig bűntettnek. 90 Korábban a hatalmaskodók ellen csak az „egyéb ügyek" közt indítottak pert, azaz őket nem levelesítették. A szlavón közgyűlésben nem egyszerűen egy jogtörténeti kuriózumot láthatunk, hanem az állam megszületése felé tett egyik jelentős lépés szemtanúi lehetünk. Modern, a mai jogfelfogáshoz közelítő 87 1408. Zala megyei közgyűlés: „Pölöske várában.... sok tolvajlást, latorságot, hatalmaskodást (facta potentiaria), birtokok pusztítását... nemesek és nemtelenek házainak felgyújtását... viszik végbe". A házfeldúlás az egyik legtipikusabb hatalmaskodási forma! Zala II. 335.; 1435. Szabolcs megyei: Geszti László böszörményi és dadái viceofficiálisai, akik uruk parancsából tolvajok, latrok és hamis vámszedők, inkább hatalmaskodók lennének. DL 54931. 88 Mályusz Elemér: A szlavóniai és horvátországi pálos kolostorok oklevelei az orsz. levéltárban. 6,7. sz. Levéltári Közlemények 1925. 1409-ben egy Vas megyei jegyzékben Pergauar kémei szerepeltek. ZsO H/2. 6672. 89 Bártfai Szabó: i. m. és Pest 954. sz. 90 A magyar jogi nyelv nem ismerte a jogos hatalmaskodás fogalmát, amit hatalmaskodásnak neveztek arról eleve feltételezték, hogy jogtalan. Ennek ellenére évszázadokon át döntött az erőszak a jogvitákban. A középkor végén láthatólag különösképpen nem izgatta a jogászokat, hogy meghúzzák az egyértelmű határt bűntett és hatalmaskodás közt. Szétválasztására a legsikerültebb kísérlet: Werner Rösener: Zur Problematik des spátmittelalterlichen Raubrittertums. in: Festschrift für Berent Schweinekörper zu seinem 70. Geburtstag. hrsg.von Helmut Maurer und Hans Platze, Sigmaringen, 1982.
