Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés

eljárás zajlott itt: egyetlen kategóriába sűrítették a király ellen lázadókat, a hatalmaskodókat — még ha csak egy részüket is — és a gonosztevőket; megszületett az új típusú bűntett fogalma. Hogy a magyar jog mégsem ezen az úton fejlődött tovább, annak a legfontosabb oka az volt, hogy ez az új típusú bűntett csak szűk körben, a közgyűléseken jöhetett létre, ott is korlátozottan, hiszen a hatalmaskodási ügyek túlnyomó többségét továbbra is az egyéb ügyek közt, ma úgy mondanánk polgári ügyként, tárgyalták. A rendes bíróságokon ezután is külön kezelték a hatalmaskodást és a hűtlenséget, márpedig a perek túlnyomó részét a rendes bíróságok tárgyalták. A közgyűlések napjai meg voltak számlálva: 1485-ben a nagy törvénykönyv első rendelkezése éppen az volt, hogy egyszer s mindenkorra eltörölte ezt az elavult, ráadásul Mátyás uralkodása alatt gyűlöltté vált intézményt. Azt ugyan megengedte, hogy csupán proscriptio céljából tartsanak ilyeneket, az „egyéb ügyek" elbírálását azonban nem végezhették el. Alig néhány ilyen, csupán levelesítést végző kései közgyűlésről van tudomásunk; a latrok és a tolvajok ellen a vármegyei törvényszékek és a pallosjogú úriszékek is elegendőek voltak.

91 A nagy törvénykönyv a hatalmaskodásokat nem minősítette gonosztettnek, inkább új perjogi módszerekkel kívánta megfékezni azokat. Hogy a hűtlenségi és a hatalmaskodási perek ne váljanak tirannikus eszközzé, mint az a Thuz- és Perényi-féle ügyekben megtörtént, a rendek megnyugtatására — immáron másodszor —kimondták, hogy az uralkodó a királyi tanács megkérdezése nélkül hűtlenségért egyetlen országlakost sem fog a jövőben elítélni.

92 Az állam kiépítéséhez szilárd királyi hatalomra volt szükség. A centralizáció célja épp ennek a korlátozás nélküli, monopolizált hatalomnak a kiépítése volt.

93 A pénzügyek rendbetétele, az állandó hadsereg létrehozása — a hagyományos felfogás szerint a központosítás lényege — csak kísérőjelenségei voltak a regnumból a status felé tartó átmenetnek. A mátyási centralizáció bukásával együtt az áUamfejlődés üteme is lelassult. A hatalmaskodások ellen ugyan a Jagelló-korban is hoztak intézkedéseket, de valódi visszaszorításuk messze nem azzal az intenzitással történt mint Mátyás uralma alatt. Ettől kezdve a természetes jogfejlődésre volt bízva az állam építése. Pedig erős királyi hatalom nélkül Európában sehol sem született meg a status. Magyarországon az 1490 utáni fejlődés lelassulását a királyi hatalom korlátozása, a rendi kormányzat létrejötte okozta. Nem azért bukott el a magyarországi központosítás, mert a polgárság túl gyenge (és kis létszámú) volt, hanem azért, mert a nemesség volt túl erős (és nagy létszámú). Más országokban sem a polgárok vezették a központosított államot, hanem a nemesek, néhány, egyáltalán nem tipikus vidéket leszámítva, a rövidesen hobbesi Leviatanná növő 91 1486: 1. tc. DRH 1458-1490. Az egyetlen általam ismert ilyen kései levelesítő jegyzék 1512-ből, Zalából származik. DL 22311. 92 1486:46. tc. DRH 1458-1490. Ezt a sokszor be nem tartott rendelkezést először az 1464-es országgyűlésen mondták ki. 1464: 3. tc. DRH 1458-1490. 93 A mátyási centralizáció esszéisztikus összefoglalása Teke Zsuzsa tollából: Der Herrscher in der Doppelpflicht. Europische Fürsten und ihre beiden Throne. hrsg. Heinz Duchhardt, Mainz, 1997. tanulmánykötetben.