Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés

amikor a király személyesen vezetett a határokon túlra hadat az oszmánok ellen.

2 A hadjárat két hónapig tartott, még a kemény tél beállta előtt visszatértek a hadak Szlavóniába. A király december 14-én már Zágrábból keltezte egy levelét; 1481. január 30-tól (a közgyűlés kezdőnapjától) május 9-ig (Thuz Jánossal történt megegyezés harmadnapjáig) az összes, a király neve alatt kelt oklevelet összegyűjtve, kiderült, hogy Mátyás március 13-ig ki sem tette a lábát a városból, feltéve persze, ha a neve alatt kiállított oklevelek dátumait a király valódi tartózkodási helyeiként fogadjuk el. Március 11-én már arról tudósította IV Sixtus pápát, hogy az elkövetkezendő napokban Radkersburgba indul, március 17-én Kőrösről keltezte egy missilisét, március 28-tól kezdve Radkersburgban tartózkodott.

3 A király tehát három hónapot, az egész telet Zágrábban, valószínűleg a Gréc-hegyi palotában töltötte.

4 A neve alatt itt kibocsátott oklevelek egytől-egyig a titkos pecsét alatt keltek.

5 Öt oklevélen található az a kancelláriai feljegyzés, hogy a „király úr személyes parancsára"; van köztük birtok- és pecsétadomány, kegyelemlevél és két parancslevél.

6 A zágrábi okleveleken két személy szerepel relátorként, vagyis a döntéshozó és az írószerv közti közvetítőként: a nemrégiben királyi titkárrá lett Erdődi Tamás titeli prépost, aki Bakóc Tamás néven vonult be a magyar történelembe, ő számos radkersburgi ügy relátoraként is működött, valamint Nagylucsei Orbán kincstartó.

7 Ok ketten voltak azok, akikkel ezekben a hónapokban a király nap mint nap találkozott, részesei voltak talán a döntések meghozatalának is. Beatrix a hadjárat után férje után ment Zágrábba, néhány esetben pontosan kimutatható, hogy milyen döntésekbe szólt bele. A Podmanicki László részére szóló királyi jogot adományozó és a Frangepánoknak újra új adományról szóló okleveleken az áll, hogy Beatrix „királyné egyetértésével 2 A hadjárat legalaposabb leírása: Thallóczy Lajos- Horváth Sándor: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1527. Bp. 1915. Forrásai: Mátyás király levelei II. 1480-1490. ( = MKL) A régebbi irodalomból ma már csak azt érdemes kézbe venni, amelyik Bonfini hibás datálásának nem hitt, hanem a levelek alapján próbálta rekonstruálni az eseményeket, ilyen L. Kupelwieser: Die Kampfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526. Wien-Leipzig, 1895. Értékelésére: Rázsó Gyula: Hunyadi Mátyás török politikája, in: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk: Rázsó Gyula és VMolnár László. Bp. 1990. 185., aki némileg túlbecsülte a magyar sikerek jelentőségét, jóval visszafogottabb volt Szakály Ferenc: A török-magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt (1365-1526). In: Mohács. Tanulmányok. Szerk. Ruzsás Lajos és Szakály Ferenc Bp. 1986.46. 3 Az első és az utolsó zágrábi dátumú levél: MKL II. 76,118, a radkersburgi célról uo. 112, Kőrös: DF 270531, az első radkersburgi oklevél DF 250187, május 8-án is onnan írt: MKL II. 130. 4 Nada Klaic: Povijest Zagreba. Zagreb, 1982. 166. 5 A pecsétképek elkülönítése Kumorovitz Bernát Lajos: Mátyás király pecsétjei. Turul 46.(1932.) alapján történt. Pecsételési záradék a zágrábi és a radkersburgi kiadványokon csak ritkán szerepel, a legteljesebb egy 1481. február 9-én kelt címereslevélen olvasható: „litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti communitas duximus ". DF 279526. 6 Commissio propria domini regis alatt keltek: DL 18446 és 16833, 45865, DF 214918, 282450, de commissione domini regis: DL 81850. 7 ad relationem Thome prepositi de Erdewd: DL 18443, 88651, 66606, 33196, 34230, DF 234702, 209390, DL 18471, 100949, 33896, ad relationem Urbani prepositi, thesauraríi regii: DL 18453, DF 275860.