Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés

Tringli István AZ 1481. ÉVI SZLAVÓNIAI KÖZGYŰLÉS Hunyadi Mátyás és bárói között számos esetben került sor komoly össze­ütközésre. Öt évvel ezelőtt talán a leghíresebbet, a Perényiekkel 1483-ban történt leszámoláshoz vezető utat vizsgáltam. Az eredmény nem okozott meg­lepetést: a király a család nádori ága ellen koholt vádakkal lépett fel, majd birtokaikat — legalábbis egy részüket — elkobozta, hogy fiának, Corvin János­nak adja. Akkor párhuzamot vontam a Thuz Osvát zágrábi püspök elleni 1481­es eljárás és a Perényiek esete közt. 1 Egy azóta előkerült forrás — a tanulmány végén közölt levelesítő jegyzék —, majd az azt követő vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy ezúttal egészen más módszerrel járt el az uralkodó. Noha maga az ügy is érdekes, feldolgozásán jóval túlmutatnak azok az általános következ­tetések, melyek alkalmat adnak a koraújkori magyar állam kialakulásának megértéséhez. A zágrábi hónapok 1480 őszén Mátyás törökellenes hadjáratra indult Boszniába. Szeptember közepétől október elejéig Zágrábban várakozott, majd Csázmán át lassan meg­indult a Száva felé. November első hetében még a szávai révnél táborozott. Ezután csapatai mélyen benyomultak Boszniába, a szandzsákszékhelyt, Vrhbosznát (a mai Szarajevót) is feldúlták. Ugyanekkor Kinizsi Pál keleten, Szerbiában támadott, és Krusevácig jutott. A két hadjáratról fennmaradt for­rások propagandisztikus ízűek, jórészt csak Mátyás saját levelei alapján re­konstruálhatjuk az eseményeket. A király nagyszabású stratégiai elképzelést aligha követett. A jól időzített és összehangolt támadás célja az volt, hogy egy időre elejét vegyék az olyan pusztításoknak, amelyeket Daud boszniai pasa katonái végeztek, akik az év első felében Stájerországból visszatérőben Szlavó­niát is végigdúlták. A török-magyar állóháború logikájának megfelelően ezt kétféleképpen érték el: nyílt harcban, az ellenség katonai erejének gyengítésé­vel és területének elpusztításával. Emellett a király és Kinizsi hadjáratában komoly szerepet kapott az elnéptelenedett magyar uralom alatt álló területek vérveszteségének pótlása, ezért jelentős számú délszláv keresztényt telepítet­tek át erővel Boszniából és Szerbiából. Az 1480-as őszi hadjárat igazi jelentőségét csak utólag lehetett érzékelni: ez volt Hunyadi Mátyás utolsó jelentős törökellenes vállalkozása, 1483-ban ugyanis fegyverszünetet kötött a szultánnal, melyet később többször is megú­jítottak. Az önálló magyar királyság történetében ez volt az utolsó alkalom, 1 Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek. Levéltári Közlemények 63. (1992) 175­192. A Perényiekre vonatkozó minden további, lábjegyzet nélküli hivatkozás e tanulmányból származik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom