Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Teke Zsuzsa: Zsigmond és a dalmát városok 1387-1413
sés nem tekinthető véletlennek. A király ugyanis 1360-70 között kiadott kiváltságleveleiben arra buzdította a magyarországi és erdélyi városokat, hogy kereskedjenek Dalmáciával, mindenekelőtt Zára városával. Erőfeszítései azonban a városok esetében hiábavalóaknak bizonyultak, mert egyetlen adatot kivéve, nincsen nyoma annak, hogy a magyarok megjelentek volna a térségben. 17 Dalmácia és Magyarország között a tartományban otthonosan mozgó firenzeiek teremtették meg a gazdasági kapcsolatokat, akiknek rendszeres magyarországi tevékenységének kezdetei éppen erre az időszakra, a század 60-as éveinek végére, 70-es éveinek elejére nyúlnak vissza. így pl. egy, a 70-es évek legelején alakult firenzei kereskedőtársaság Dalmáciát és Magyarországot választotta tevékenysége színhelyének. 18 A társaság egyik tagja, Zanobio Macigni 1373-ban I. Lajos udvari kereskedőjeként szerepelt, akinek a király a kevéssel azelőtt még Zárában tevékenykedő De Surdis János váci püspök, kincstartó előterjesztésére állíttatott ki kereskedelmének oltalmára oklevelet. 19 A társaság 1380-ban feloszlott, 20 budai képviselője, Cione Macigni a 80-as évek elején Dalmáciában, Zárában bukkant fel. 1383-ban Onofrio di Giovannival együtt „comes camerarum salium et trigesime dalmatinarum". 21 Egy másik, Gualterio Portinari nevével fémjelzett társaság a 70-es években Buda és Zára között bonyolította üzleteit. Lodovicus condam Nicolai de Florencia, zárai lakos és Bartolomeo Tomasi Soldany de Florencia budai lakos 1382-ben egy Buda és Ancona között árukat szállító kereskedelmi társaság tagjai voltak. A forgalom lebonyolításában Zára központi helyet foglalt el. 22 A firenzei üzletemberek tevékenységét jól reprezentálja a térségben az a magister Petrus condam Johannis de Florencia, aki a 70-es évek második felében telepedett meg Zárában. 1379-ben tűnt fel, mint „offícialis generális camerarum salis et tricesime Dalmatie", és ebben a tisztségében kisebb megszakításokkal 1389-ig megmaradt. 1382-ben „regius offícialis camerarum...", majd 1387-ben találkozhatunk vele ismét, ekkor „maior offícialis camerarum", ... címét viseli, 1389-ben pedig újra „offícialis generális". 23 1387. évi felbukkanása összefüggésben lehetett azzal, hogy Cione Macigni az ellenpárt szolgálatába állt. 1387 januárjában a magát Szlavónia, Dalmácia és Horvátország bánjának nevező Palisnai János familiárisának, Cione Macigninek egy évre bérbe adta az „officium camerarum universarum salis et tricesime de regno Dalmatie". M Forrásainkból nem derül ki egyértelműen, hogy Petrus bérlőként vagy egyszerű hivatalnokként tartotta kézben a kamarákat. Ez utób17 Zsigmond Pál Pach: La politica commerciale di Luigi d'Angio e la via di Zara. In „Studi in memória di Luigi dal Pane", Bologna, 1982. 215-225. 18 Teke Zs., i. m. 130. 19 Uo. 20 Uo. 21 CDCrXVl. 318. 22 Teke Zs., i. m. 132.; Nevén Budák: I fiorentini nella Slavonia e nella Croazia nei secoli XIV e XV Archivio Storico Italiano, 153. (1995), Disp. IV 681-697. 23 T. Raukar, i. m. 27-28., Jean Claude Hocquet: Le sel et la fortune de Venise. Lille, é. n. 214-217., Voiliers et commerce en Mediterranée, 1200-1650. Lille, é. n. 276. 24 CDCr XVII. 37.
