Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Teke Zsuzsa: Zsigmond és a dalmát városok 1387-1413
bi látszik valószínűbbnek, mert különben Zsigmond nem rendelkezhetett volna a kamarai jövedelmekkel. 1387 októberében Petrus 1000 dukát értékben 20 vég firenzei szövetet adott át egy zárai patríciusokból álló társaságnak, hogy a királynak továbbítsák Budára. Zsigmond nem fizetett készpénzzel, hanem megbízta Petrust, két sókamara jövedelmét mindaddig utalja ki a zárai aknák, amíg adóssága le nem tÖrlesztődik. A jövedelmeket Petrus saját magának utalhatta ki, mert a záraiak csak közvetítettek közte és a király között. 25 A jelentős kereskedelmi tevékenységet folytató firenzei azonban minden jel szerint közvetlenül is kapcsolatba kerülhetett Magyarországgal, legalábbis annak déli felével. 1389 decemberében kelt végrendeletének tanúsága szerint Pécsett és környékén jelentős ingatlanokkal rendelkezett, amelyeket a városban élő és egy itteni polgárhoz — Valente de Antinus de Bassano de Ungaria — férjhez ment leányára hagyott. 26 Míg Cione Macigni Budáról Dalmáciába helyezte át tevékenységének színhelyét, addig mások Dalmáciából kerültek Magyarországra. Giovanni Talenti 1381-ben még a dalmát só- és harmincadkamarákban tevékenykedett, 1387ben pedig már magyarországi sókamara-ispán. 27 1384-1396 között a magyarországi királyi pénzügyigazgatás olasz, elsősorban firenzei kézben volt, és ugyanezt regisztrálhatjuk Dalmácia vonatkozásában is. így a firenzeiek számára mindkét országrészben hasonló lehetőség kínálkozott az érvényesülésre. Buda és Zára között a pénzüzletek terén is kialakult némi kapcsolat. A Zárában lakó Andea dei fu Jacopo di Firenze 1390-ben Budáról kapott egy hitellevelet, amelyet azon nyomban Zárában rendezett is. 28 Zárai megbízottja egyébként Antonio di Pietro Fronté, zárai lakos firenzei volt, aki 1406-tól Budán fordult elő. 29 1390 áprilisában Giovanni Tosinghi, a Medici társaság budai képviselője egy zárai polgár számára 200 magyar aranyforintról állított ki váltót. 30 A Medicieknek egyébként állandó képviselőjük volt Zárában, aki a Levantével és Itáliával kapcsolatos ügyeiket intézte a városból. 31 Az idézett adatok már Zsigmond uralkodásának első éveiből valók, aki abban az időben dalmát viszonylatban elődje kereskedelempolitikáját követte. 1391-ben, 1393-ban, majd 1406-ban megerősítette a szebeniek számára I. Lajos 1370-ben kiállított kiváltságlevelét, amely a város Prága, Bécs, Zára felé irányuló kereskedelmét szabályozta. 32 1395-ben pedig a brassóiak kérésére átírta az 1370. évi oklevelet, amelyben a király a brassóiak számára vámmentes közlekedést engedélyez a Brassó-Zára közötti útvonalon. 33 1402 januárjában az öt határmenti városnak árumegállító jogot adományozó okleveleiben arra is felhatalmazta a városokat, hogy áruikkal „per universa regnorum nostrorum 25 J. C. Hocquet, Le sel... 214-217. 26 CDCr XVII. 178. 27 ZsO I. 126. 28 1390. ápr. 11. A Teja, i. m. 29 Simonyi Ernő: Flórenczi Okmánytár. I-EL MTA Kézirattára, I. 219. sz. 30 1390. ápr. 11. A. Teja, i. m. 31 1386. febr. 14.,jún. 28. A Teja, i. m. 32 UGDS III. 4., 64., 388. 33 UGDS m. 128-129.
