Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Szovák Kornél: Kormányzat és hiteleshely. Néhány megjegyzés a kormányzati adminisztráció korai történetéhez
be került néhány olyan adat, melynek megítélése és értelmezése akkoriban számomra nem kis nehézséget jelentett. Nevezetesen az egyik kérdés annak kapcsán merült fel, hogy egy, az apát nevében, egyes szám első személyben fogalmazott, királyhoz intézett jelentés minősíthető-e egyáltalán hiteleshelyi oklevélnek, s ha nem, akkor pontosan müyen kapcsolatban van a későbbi, tartalmi és formai tekintetben közel azonos jellegű hiteleshelyi re/aííókkal? A másik problémát az jelentette, hogy a királyi átiratban korunkra maradt oklevél nem rendelkezett semmiféle záróformulával, egyszerűen a szöveg átváltott az átíró oklevél textusába. Nem volt eldönthető, hogy az oklevél eredetileg is záró formulák nélkül íródott, avagy csak az átírás során csonkult meg 3 . Akkoriban a kérdést nyitva hagytam, időközben azonban olyan adatok kerültek a kezembe, melyek a nehézséget elhárítani látszanak, s a hiteleshelyi munka történetére nézvést is tanulságokkal szolgálhatnak. 1261-ben ugyanis Ákos mester, budai prépost levélben jelentette IV Béla királynak, hogy a szolgagyőri várjobbágyok ügyét írásbeli parancsa értelmében kivizsgálta. A jelentést a király saját oklevelébe íratta át rendkívül egyszerű formulák alkalmazásával. Az átírt oklevél mai formájában ugyanúgy nem rendelkezik keltezéssel vagy bármilyen más záró formulával, mint a kérdéses apáti oklevél, s ugyanúgy egy hiteleshelyként is működő egyházi intézmény elöljárója állította ki 4 . Ehhez sokban hasonlatosak Mihály zólyomi comes azon oklevelei, melyek uralkodói parancsra végzett eljárásról tesznek jelentést, s szintén a királyi oklevél átírásában maradtak fenn, záróformuláik pedig ugyanúgy nincsenek, mint az előbbieknek 5 . Teljesen azonos ezekkel formailag a (tisza)lúci preceptor keltezetlen jelentése IV László királyhoz 6 . Ezek az adatok közelebb visznek ugyan az oklevél típusának meghatározásához, de nem oldják meg azt a kérdést, vajon az átírás során csonkultak-e meg ezek a szövegek? Szerencsére 1264 körűiről és 1288-ból vannak olyan okleveleink is, melyek mind tartalmi, mind formai tekintetben tökéletesen egyeznek az előbbiekkel, eredetiek lévén ugyanakkor fel sem merülhet az a gyanú, hogy textusuk a szöveghagyományozódás során rövidült volna meg. 1264-ben Domonkos nagyszigeti (csepeli) ispán tett jelentést Mária királynénak a pannonhalmi monostor birtokainak ügyében. Oklevele záróformulákat nem tartalmaz, eredetileg zárt formájú volt. Az ispán az eljárást Ákos budai prépost tanúskodása mellett folytatta le, s a jelentést is az ő pecsétje alatt küldte meg a királynénak. 7 1288-ban Ivánka, 3 Szovák Kornél: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének kezdetei (1244-1387). In: Mons Sacer I. 422-462, főleg 424. Az oklevél szövegét is közöltem a függelék 2. sz. alatt, 439. (A továbbiakban Szovák K: Pannonhalmi kezdetek) 4 RA 1269. 5 ÁÚO VHI. 251-252. = RA 1635., RA 2321. és ÁÚO IV 1-2. = RA 2319.; 1237-ből András pozsonyi ispán oklevele sem rendelkezik megfelelő záróformulákkal, de az oklevél hamis, (ÁÚO VII. 48-49), egyébiránt pedig keltezi az okleveleit (1239: PRTI. 770). 6 RA 5386. = Zichy I. 68-71. 7 PRT II. 326-328. = ÁÚO VIII. 271-274. A befejező mondat: "Et sicut michiprecepistis in litteris vestris, presentes sub sigillo Acus prepositi Budensis transmisimüs." A corroboratiónak tekinthető formula alkalmazására bizonnyal az idegen pecsét alkalmazása miatt volt szükség. Meg kell jegyezni, hogy az oklevélben teljes szövegében átírt királynéi parancslevélnek sincsenek záróformulái.
