Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Szovák Kornél: Kormányzat és hiteleshely. Néhány megjegyzés a kormányzati adminisztráció korai történetéhez
túróci prépost arra kapott írásbeli parancsot a királytól, hogy a liptói Bogomér comes földjeinek jogállapotát és a lengyel herceg és Mojs, árvái várnagy által neki okozott károkat írásban jelentse László királynak. Annak rendje s módja szerint meg is állapította a prépost, hogy Bobróc földet Bogomér három másik földjéért cserébe adományozta neki a király, valamint hogy a lengyel herceg és Mojs várnagy valóban tetemes károkat okoztak Bogomér ispánnak. Végül keltezés vagy pecsételési záradék helyett azzal fejezte be jelentését, hogy "mindezeket pedig megírjuk felségednek" 8 . Bár hasonlóan záradék nélküli hiteleshelyi kiadványok is nem kis számban ismeretesek 9 , a felsorolt, s még nyilván jócskán szaporítható adatok arra mutatnak, hogy egy különös oklevéltípussal van dolgunk, mely szorosan összefügg a kormányzat korabeli gyakorlatával. Fügedi Erik tett arra először kísérletet, hogy részleteiben feltárja a 13. századi vidéki kormányzat mikéntjét. A vizsgálat során arra a lényeges következtetésre jutott, hogy azt a munkát, melyet a birtokadományozásokkal kapcsolatban a 14. században rendszerint már királyi emberek végeztek hiteleshelyi tanúbizonyságok kíséretében (tehát alapvetően a birtokba iktatást és a határjárást, de bátran hozzátehetjük: bizonyos bírósági eljárást is [vizsgálat, tanúvallatás stb.]), 1245-1270 között még a király legtöbbnyire a területileg illetékes ispánra, esetleg az adományos rangja és igénye szerint az ország valamelyik főpapjára bízta 10 . Az esetek többsé8 DL 94 406. Kivonata: Történelmi Tár 1896, 506. Szövegét ld. a függelékben! Az oklevél ismeretét Fehértói Katalinnak köszönhetem. Vö. Györffy I. 195. Györffy György a keltezetlen oklevelet 1279-1290 közti időre tette (újabban 1290-re, vö. Györffy IV, 56). A Lipcséért, Cseremnyéért és Salamonföldéért adott Bobróc birtokról IV László pátense és privilegiálisa 1288-ban kelt, vö. RA 3476. és 3486. Bobróc falu birtokába ugyan már a cserétől függetlenül is juthatott Bogomér 1279-ben, vö. RA 3009., s a falut felsorolják a comes 1286-ban kelt nemesítő oklevelében is, vö. RA 3403., a legvalószínűbbnek mégiscsak az 1288-as év látszik a cserebirtokok említése miatt. Nem kis jelentőséget kell tulajdonítani a formulák azonosságának: a záró mondat közel azonos a győri káptalan 1273. évi, záróformulák nélkül kiállított okleveléével (HO VI. 191: et hec vestre scripsimus maiestati, ami tulajdonképpen nem más, mint válasz a mandátum nobis fideliter rescribatis kifejezésére). Itt köszönöm meg Zsoldos Attila segítségét a keltezés kapcsán. Oklevelünkkel szemben tíz esztendővel korábban, 1278-ban Detre túróci prépost jelentése szabályos keltezést tartalmaz, ám alakilag privilegiális, ÁÚO IV 175. vö. RA. 2906. Ivánka prépost egyéb záradékok nélküli jelentései: DA 4284. és 4321. 9 1255-ben a veszprémi káptalan (PRT VIII. 294.), 1264-ben a csurgói keresztes konvent (ÁÚO VIH. 117-119.), 1273 körül az egri káptalan (ÁÚO LX. 46^7.), 1273-ban a győri káptalan (HO VI. 190-191.), a székesfehérvári káptalan (CDCr VI. 45.), 1274-ben a pásztói konvent (RA 2542.), 1276-ban a somogyi konvent (RA 2698.), 1278-ban az egri káptalan (Kondomé Látkóczki Erzsébet: Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. Eger 1997, 46-47; vö. RA 2869; privilegiális formában: RA 2868=HOkl. 82-83, 84-85), 1286-ban a székesfehérvári káptalan (PRT VIH. 301. = ÁÚO IV 383., vö. RA 3593.) és 1294-ben ugyanez (CDH VT/l, 289-290, vö. RA 3970) hagyott hátra ilyeneket, de ezekkel formailag megegyezik a királyi káplánok oklevele is (HO VHI. 271-272., vö. RA 3357). Az aradi káptalan HL András-kori jelentése: RA 4393. Az ilyen kiadványok száma bizonnyal jócskán szaporítható. Ezeket az ispáni és főpapi jelentésekhez képest másodlagosaknak tekintem, azoktól nyerhették a mintát. A kancelláriaszerűség egyik legfontosabb ismérve, a szabályos keltezés és záróformulák mindenesetre kezdetlegességükre vall. A túróci prépostnak és konventnek, vagyis a hiteleshelynek is maradt fenn királyi átiratban hasonló záró formulák nélküli oklevele, igaz, nem királyi parancsra történt eljárásról jelent, hanem oklevelet ír át: RA 3275.1284-ben már szabályszerűen keltezett a túróci konvent jelentése IV Lászlóhoz, RA 3330. Pusztán a napi kelet alkalmazása is a korai hiteleshelyi kiadványok jellemzője: 1261 pécsi káptalan (ÁÚO VHI. 16-17.), 1269 k zalavári konvent (ÁÚO VEI. 269.), 1284 győri káptalan (RA 3284.). 10 Fügedi Erik: IV Béla adományai és a szóbeliség. Levéltári Közlemények 63 (1992) 39-52.
