Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Rasztik Tibor: A péterváradi apátság leltára 1495-ből. (Adalékok középkori ciszterci monostoraink anyagi kultúrájához)
a 17 apátság leltárát felölelő Tolnai-féle 1508. évi összeírás kapcsán. 27 Három monostorunk összességében 120 féle, négy és félezer darabot meghaladó leltári tárgya azonban jóval felülmúlja a bencés anyagot, jóllehet a ciszterciek hanyatlása Magyarországon ekkoriban látványosabb volt mint a bencéseké. Az egykor fényes napokat látott rend Mátyás idejében már csak nyomorúságosan tengett és majdnem teljesen kipusztult. 28 Zágráb például pápai jóváhagyással 1510ben megszűnt a rend számára létezni, hogy egy lebontásra ítélt plébániának adjon helyet. Ekkor úgy említik, mint régóta csaknem lakatlan monostort. 29 Ha egy ilyen helyzetben lévő kisebb rendház, amely 1357-ben a vizitáló reini apát szerint alig érdemelte meg a monostor nevet, a felszámoláskor 546 darabból álló 77 féle ingósággal rendelkezett, akkor el lehet képzelni a ciszterci monostorok felszereltségét fénykorukban. A vizsgált három leltárban szereplő tárgyak rendeltetésük szerint hét nagyobb csoportra oszthatók. Elsőként az istentiszteletet reprezentáló kegyszereket és liturgikus tárgyakat említhetjük, amelyek a tematikus felépítésű péterváradi leltárban is az élen állnak. A textilneműk közül legjelentősebbek a miseruhák. Az egykor Cluny pompájával, gazdagságával és hatalmával szemben életrehívott reformrendet, amely a szegénységet, egyszerűséget és a munkát választotta hivatásául, a 15. századra terjesen átjárta a reneszánsz pompakedvelő szelleme. 30 Az aszketikus ideál és a tobzódó pompa azonban a szerzetesi liturgiában nem állt ellentétben, mivel az nem egyesek javát, hanem Isten dicsőségét szolgálta. 31 A liturgia teátrális szépségének hangsúlyozása gazdagságának megfelelően Péterváradon figyelhető meg leginkább. A monostor felső két sekrestyéjében őrizték a legértékesebb tárgyakat, köztük öt, drága bíborból, damasztból és rázsából készült ünnepi ornátust, egy vörös bíbor és egy rázsa miseruha kivételével díszes kivitelben. Kettőt arannyal átszőtt keresztek és virágmotívumok ékesítettek, a legszebbet féldrágaköves kereszt. Az alsó sekrestyében még 14, hétköznapi használatra szánt miseruhát vettek számba. Meglepő a péterváradihoz képest szinte jelentéktelen zágrábi monostor miseruháinak nagy száma és választéka. Az itteni 17 ornátus — a legkülönfélébb liturgikus színekkel — persze nem versenyezhet az előzőkkel, de mindenesetre köztük is van egy aranyozott selyem, és egy aranyozott kereszttel díszített ünnepi miseruha. A többi anyaga gyapjú és vászon (velencei kamuka, egyszerű kamuka, csemelet, cindat). Bélháromkúton öt ünnepi és 11 hétköznapi kazulát 27 DL 21890. Ld. Csánki Dezső: Magyarországi benczések egy bibliographiai becsű inventariuma 1508-ból. Magyar Könyvszemle 6 (1881) 289-299. Feldolgozta Érszegi Géza: Hétköznapok a középkorvégi magyarországi bencés monostorokban. In: Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve I. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma 1996. 561-567. (A szerző 1978-ban megjelent német nyelvű tanulmányának magyar változata.) 28 Békefi R.: Pásztói i. m. 82. A válság okaira ld. Mályusz Elemér.: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 214-215.; Solymosi i. m. 239-241. 29 Hervay i. m. 203. A hanyatlás folyamatára vet fényt, hogy Osvát zágrábi püspök 1499-ben végrendeletileg 50 forintot hagy az apátsági templom helyreállítására, tetőzetének kijavítására. Uo. 30 A rend történetére legújabban Lékai Lajos: A ciszterciek. Eszmény és valóság. Bp. 1991. A ciszterci liturgiára Uo. 240-251. 31 Mályusz i. m. 219.
