Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Rasztik Tibor: A péterváradi apátság leltára 1495-ből. (Adalékok középkori ciszterci monostoraink anyagi kultúrájához)

leltároztak. Ezekből egyébként Zágrábban is volt még négy. Monostoronként tehát 18-19 miseruha tekinthető átlagosnak, csaknem kétszer több a hasonló kvalitású bencés apátságok átlagánál.

32 Dalmatikából, a szerpapok rövid ujjú öltözékéből Péterváradon hatot (két szép színű elöregedettet, kettőt damasztból és két másikat festett gyapjúból), Zágrábban pedig csak egy egyszerű darabot vettek számba. Vállpalástokból — a hozzájuk tartozó köpenyekkel és más tartozékokkal — Péterváradon ötöt őriztek. Itt ezek is a már említett drága anyagokból készült díszes öltözetek voltak, arany- és ezüstgombokkal, gyöngyökkel, aranyozott ezüst lánccal ékesítve. Zágrábban egy elég egyszerű darabot vettek számba közülük. Bélháromkútnak és Zágrábnak egyaránt három-három karingje volt. A zágrábi leltárban feljegyeztek egy új, arannyal átszőtt és a Megváltó képével díszített nyakbavetőt is. A textilből készült főpapi jelvényeket Péterváradon és Bélháromkúton két-két (nyilván külön ünnep- és hétköznapra készült) apátsüveg képviseli. Anyaguk gyapjú és vászon. A liturgikus textilneműk másik csoportját az oltárfelszerelések alkotják. A péterváradi leltár a monostor templomának nyolc oltárához 11 díszes oltárterítőt tart nyilván, a szokásos díszítésekkel és anyagokkal. Bélháromkúton ötöt, Zágrábban pedig tízet említenek belőlük, köztük öt újat és két selyemmel átszőttet. Péterváradon és Zágrábban számontartották az oltárvánkosokat is, amelyeket a misében vagy az éjjeli zsolozsmán az evangélium éneklésénél helyeztek az evangéliumos könyv alá. A péterváradi leltár bizonyára csak a legértékesebbet tünteti fel, egy vörös bíborvánkost, Zágrábban viszont 13-at számláltak össze, melyekből négy csemeletből, egy pedig kiteletből készült. Egy vörösre festett leplet Péterváradon, három fátyolt — egyikük aranyozott szegélyű, feliratos — Zágrábban említenek. Péterváradon feljegyeztek nyolc kéztörlő kendőt is, melyek közül kettőt arannyal szőttek át. Ide tartozik még a korporaié, vagyis a misében a kehely és az ostya alá helyezett kendő. A péterváradi leltár nem ejt szót róla, mivel nem részletezi különösebben az oltártartozékokat. Bélháromkúton viszont öt, Zágrábban pedig összesen 24(!) korporálét tartottak nyilván. Utóbbi leltárában megemlékeznek hétnek a tokjairól is, azzal a megjegyzéssel, hogy egyikük szépre volt festve. A sort végezetül a péterváradi monostor két régi templomi zászlaja zárja.

33 A liturgikus fém-, fa- és üvegtárgyak közül első helyen a feszületeket említhetjük. A péterváradi monostorban nyilván több is volt, de jellemző módon leltára csak a legértékesebbről, egy gyöngyökkel díszített aranyozott ezüstkeresztről tesz említést. Bélháromkúton egy ereklyetartó nagykeresztet és egy kisebb ezüstkeresztet írtak össze. Zágrábban — s ez megint csak meglepő — az öt keresztből négy (két-két kisebb és nagyobb) aranyozott ezüstből készült, az ötödik rézből. Kelyhekkel mindhárom monostor 7-8 kisebb-nagyobb darabbal rendelkezett. Valószínűleg mindegyik aranyozott ezüstből készült, jóllehet leltáraink erre csak a bélháromkúti példányok kapcsán utalnak. A kehely tartozékáról, a paténáról csak a zágrábi leltárban 32 A bencéseknél 11-12 miseruha tekinthető átlagosnak, ugyanakkor a gazdag bátai és pannonhalmi apátságokban 29, illetve 50 darab is volt belőlük, igaz 13 évvel későbbi állapot szerint. Ld. Érszegi i. m. 564. 33 E textilneműk anyagaira legújabban Endrei Walter: Patyolat és posztó. Bp. 1990.