Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Rasztik Tibor: A péterváradi apátság leltára 1495-ből. (Adalékok középkori ciszterci monostoraink anyagi kultúrájához)
„Szent Pál egyházának üldözője "-ként emlegetett 17 — például felajánlotta, hogy amennyiben az apátságot és a várat nem képes jó karban tartani, ő magára vállalja ezt a kötelességet. 18 Hosszas alkudozások után az érseknek végre sikerült kiharcolnia Újlaki távozását, s 1494 őszén azt is elérte, hogy Borgia, aki közben VI. Sándor néven pápa lett, 5000 aranyforint fejében 19 lemondjon az apátságról, és a monostornak az érsekséggel való egyesítéséről bulla kiállítására tegyen ígéretet. Váradi még ebben az évben kinevezte új péterváradi várnagyát, Tessényi Miklóst, akit a védművek karbantartásának irányításával is megbízott. 20 A várat ezek után II. Ulászló személyesen is megtekintette. Itteni tartózkodását számadáskönyve alapján pontosan datálni tudjuk 1494 október 24-e és november 12-e közé. 21 Ekkortájt kiadott oklevelében keserűen állapította meg, hogy az apátság „az idegen uralom alatt romlásnak és pusztulásnak indult," majd megemlékezve Váradi érdemeiről — tetemes áldozatokkal helyrehozta az elhanyagolt várat, a régi épületeket kitataroztatta, újakat emelt, a sáncokat és a bástyákat felújíttatta —, intézkedéseket tett a vár felszerelése és benépesítése iránt. 22 A várva-várt pápai bulla végre 1495 nyarán megérkezett, s a királyi hozzájárulással együtt Váradi most már jog szerint is biztonságban érezhette magát az apátság birtoklását illetően. Rövidesen megbízta ügyvivőjét, Csolnoki Pétert, hogy vizsgálja meg az érsekség várait, és azok állapotáról sürgősen tegyen neki részletes jelentést. 23 A vár renoválása és a legszükségesebb fegyverekkel, holmikkal való felszerelése az év végére befejeződhetett, december 23-án pedig forrásunk, az apátság leltára is elkészült. Az időpontot nyilvánvalóan a király újabb látogatására időzítették, aki a karácsonyt Péterváradon töltötte, s nyilván tájékozódni akart a vár állapotáról. 24 A leltár lényegében 1501-ig, Váradi haláláig megőrizte aktualitását. Az általunk ismert példányt feltehetően ekkor másolták le, éspedig Majtényi János, a király által kinevezett új péterváradi kapitány számára. 25 A leltár tételeit természetesen nem önmagában, hanem a bélháromkúti és a zágrábi monostorok 26 inventáriumaival összevetve érdemes megvizsgálni. Ilyen jellegű feldolgozásra itthon eddig csak a bencésekre volt példa, mégpedig 17 Fraknói V.: Váradi i. m. 747. Gúnyos szókimondása idézte elő bukását is Mátyás udvarában. 18 Wagner i. m. 149. 19 Ez az összeg az érsekség évi 20-22 ezer forintos jövedelmének negyedére rúgott. Ld. Balogh I.: Velencei diplomaták Magyarországról (1500-1526). Szeged 1929. 79. 20 Wagner i. m. 270-271, 362. 21 Johann. Ch. Engel: Geschichte des Ungarischen Reichs und seiner Nebenländer. II. Halle 1799. 50-53. 22 Wagner i.m. 41.; Péterváradi tartózkodása alatt a szerzetesek három forint gyorssegélyt kaptak. A vár felszereléséhez való hozzájárulásként értékelhetők a Budáról hajósokkal hozatott puskák (pixides). Engel, J.Ch. i. m. 52. A király által csináltatott ágyúkról később lesz szó. 23 Wagner i. m. 272. 24 Wagner i. m. 80. 25 Ulászló csak azzal a feltétellel engedélyezte a javadalomegyesítést, hogy Váradi halála után az apátság a király kezére kerül. Fraknói V.: Váradi i. m. 749. A leltárból valószínűleg Ulászló adminisztrációja is kapott egy példányt, a felvidéki származású Majtényi egyházi ügyekben járatlan írnoka ezt használhatta. 26 Történetükre Hervay i. m. 53-62, 200-207.
