Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Rasztik Tibor: A péterváradi apátság leltára 1495-ből. (Adalékok középkori ciszterci monostoraink anyagi kultúrájához)
a kezdetben viszonylag arányos és elegáns kivitelezés (humanistica cursiva notularis) a harmadik laptól kezdve hanyagabbá válik. Megszaporodnak a nyelvtani hibák, javítások, sőt az utolsó lap betűinek egyre kisebb, kapkodó megformálása már a scriptor fáradtságáról és sietségéről tanúskodik. Pecsétélésnek, hitelesítésnek, vagy bármiféle ellenőrzésnek nincs nyoma. Közeikorú másolatról van szó, mégpedig olyan mechanikus másolatról, melynek írnoka nem mozgott otthonosan sem általában az egyház, sem pedig az apátság ügyeiben, s ezért több esetben félreolvasta az eredeti szöveget. Szemléletes példa erre íródeákunk első bakija rögtön a leltár címében. Nem ismerte az apátság másik, ciszterci nevét (Bélakút), s így annak genitivusát Belefontisról Belefundatisra(!) változtatta. Forrásunk egykori eredetijének keletkezését Váradi Péter kalocsai érsekkel 13 (1480-1501) hozhatjuk összefüggésbe. Ez a tehetséges, elhivatott és lelkiismeretes főpap, aki városi polgárként, esetleg kisnemesként vált Hunyadi Mátyás bizalmasává, s került az általa teremtett új elit tagjai közé, egyháza jogainak és érdekeinek harcos védelmezője volt. 1482-ben kieszközölte, hogy az apátság jövedelmeit a kalocsai érsekek kezeljék, akik 1462 óta amúgy is péterváradi kommendátorok voltak. 14 A javadalomegyesítést Mátyás azzal indokolta a pápához intézett levelében, hogy az érsekségnek az ország védelmére az alsó részeken hadakat kell tartania, s ezért szerfelett meg van terhelve, de az apátság, amely bizonyos módon tőle függ, nincs segítségére. 15 Két év múlva azonban Váradi kegyvesztett lett, sőt a király Árva várában őrizet alá helyezte. Távollétében Mátyás Rodrigo Borgiának adta az apátságot, aki kormányzói címmel gyorsan oda is helyezte egyik emberét. A király halálát követő trónharcokban Újlaki Lőrinc foglalta el, így az időközben kiszabadult Váradinak immáron két hatalmas ellenféllel kellett szembenéznie az apátság birtoklásáért folytatott elkeseredett küzdelemben. E küzdelem kitűnő forrása, egyben az érsek törekvéseinek, szellemességének, és a kor hangulatának valóságos tárháza az a gyűjtemény, amely 1490--1498 közti levelezését tartalmazza. 16 Egyik, Angelo apátsági kormányzóhoz intézett levelében — akit egyébként gúnyosan évig. Turul 8 (1890) 100-111.; Szerémi-Ernyey József: A Majthényiak és a Felvidék. Bp. 1912. passim, főleg 264-308. 13 Pályafutására és életrajzára ld. Fraknói Vilmos: Váradi Péter kalocsai érsek élete. Századok 17 (1883) 489-514, 729-749, 825-843. (A továbbiakban Fraknói V: Váradi); Érdujhelyi Menyhért: A kalocsai érsekség a renaissance-korban. Zenta 1899. 69-97.; Gerézdi Rábán: Egy magyar humanista: Váradi Péter. Magyarságtudomány 1 (1942) 305-328, 532-563.; Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp. 1971. 229.; Udvardy József: A kalocsai érsekek életrajza (1000-1526). Köln 1991. 335-389. 14 Az apátság történetére a szóban forgó években Pataki Vidor: A péterváradi ciszterciek a középkori Kelenföldön. In: A ciszterci rend budapesti Szt. Imre Gimnáziumának évkönyve az 1941-42. iskolai évről. Bp. 1942. 44.; Takács i. m. 42.; Udvardy i. m. 356-364. 15 Fraknói Vilmos: Mátyás király levelei. II. Bp. 1895. 276. (1483). 16 A 127 levelet tartalmazó leveleskönyv közeikorú másolata: DF 290345. (Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Ms II. 393.) A kódex tartalmára Csapodi Csaba-Csapodiné Gárdonyi Klára: Bibliotheca Hungarica. Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt. I. Bp. 1988. 329-330. Kiadta — másolatból és hibásan Várdai név alatt — Carolus Wagner: Petri de Warda epistolae. Cassoviae 1742.
