Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Rasztik Tibor: A péterváradi apátság leltára 1495-ből. (Adalékok középkori ciszterci monostoraink anyagi kultúrájához)

volt az egyetlen monostorerőd, a helytörténeti vonatkozásokon túl most lehetőségünk nyílt egy olyan tárgyi együttes tanulmányozására, amely az ilyen típusú építmények kettős, egyházi és világi (hadászati) funkcióját tükrözi.

5 Másrészt az ismert középkori ciszterci leltáraink száma igen csekély, és későbbiek is a péterváradinál. A kutatás mindössze kettőt tart nyilván,

6 a bélháromkúti (1509)

7 és a zágrábi (1513) monostorokét.

8 Forrásunk tehát a ciszterci múlt és a középkori anyagi kultúra kutatása

9 számára egyaránt becses adalékokkal szolgálhat. A registrumot, melynek szövegét a függelékben tesszük közzé,

10 s amely az apátság leltárán kívül az ismeretlen fekvésű nyasi várkastély

11 inventáriumát is tartalmazza, egy négylapos papírfüzetbe jegyezték fel. Az utolsó lapot üresen hagyták. Készítésekor két darab papírlapot hosszában téglalap alakúra félbehajtottak, majd középen összefűzték. Minden bizonnyal Majtényi János péterváradi kapitány révén került a Pongrác család levéltárába, akinek első felesége Pongrác-lány volt.

12 Az írás gyakorlott, könnyed vonalvezetésű kézre vall, ám 5 Ld. Várépítészetünk. Szerk. Gerő László Bp. 1975. 32. 6 Hervay i. m. 25, 58, 204-205. Solymosi László a műhöz fűzött kritikai észrevételei közt a cikádori apátság 1476. évi „leltárát" hiányolta a repertórium adattárából. Solymosi László: Észrevételek a ciszterci rend magyarországi történetének repertóriumáról. Levéltári Közlemények 55 (1984) 244, 246. A hivatkozott forrás (ld. Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve. I. Szerk. K. Balog J. Szekszárd 1978. 76, a vonatkozó rész Érszegi Géza munkája.) azonban nem az apátság ingóságainak részletes leltára — legalábbis a közlésben erre nincs utalás —, hanem csupán azon javak jegyzéke, melyeket Debrentei Tamás nyitrai püspök, apátsági kormányzó helyi tiszttartója egy személynek átadott. Azonkívül az apátság 1421-ben bencés kézre került, s így a jegyzék fél évszázaddal későbbi adatai nem tükröznek hiteles ciszterci ingó vagyont. Ld. Békeft R.emig: A czikádori apátság története. Pécs 1894. 49-50.; Sörös Pongrác.: Az elenyészett bencés apátságok. Bp. 1912. 359-360. (PRT 12/B.) 7 Bélháromkútra: Registrum seu inventarium... Archeológiai Közlemények 7 (1868) 152153. Legújabban E. Kovács Péter: Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei 1500-1508. Eger 1992. 344-345. Tartalmi ismertetésére Gergelyffy András - Valter Ilona: Bélapátfalva. Heves megye műemlékei. I. Bp. 1969. 524. 8 Zágrábra: Mon. hist. Zagr. XI. 201-209. 9 A tudományág hazai és nemzetközi helyzetképére legújabban András Kubinyi: Über das Alltagsleben im spátmittelalterlichen Ungarn. In: Alltag und materielle Kultur im mittelalterlichen Ungarn. Hsg. von. András Kubinyi und József Laszlovszky. Krems 1991. (Médium Aevum Quotidianum 22.) 9-31.; Kubinyi András: A középkori anyagi kultúra kutatása és néhány módszertani problémája. Aetas 1990/3. 51-67. (A továbbiakban Kubinyi A.: Anyagi kultúra) 10 A szöveg összeolvasásában nyújtott segítségét éppen Borsa Ivánnak köszönhetem meg. Hálával tartozom Engel Pálnak és Seifert Tibornak is; nagyvonalú segítségük nélkül e munka elkészültének feltételei igen kedvezőtlenek lettek volna. 11 Nyas nyomára sem a szakirodalomban, sem az ismert forrásokban nem sikerült rátalálnom. Talán Szerem megyében feküdt, mint az érsekség legtöbb vára. 12 Majtényi János — Uriel turóci prépost apja — péterváradi kapitányságára Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. VII. Bp. 1861. 257.; Szerémi (= Odescalchi A.): Emlékek a majthényi, kesellőkeői és berencsi Majthényi bárók és urak családi levéltárából 1451-1728. Történelmi Tár 1897. 3, 13. Utóbbi oldalon a szerző közli Uriel prépost 1501-ben apjához írt levelét, melynek fejregesztája Jánost péterváradi kapitányként tünteti fel, jóllehet a szövegben erről nincs említés. Majtényi kapitányságára nem sikerült forrásos bizonyítékot találnom, de megjegyzendő, hogy annak 1501. évi kezdete szépen egyeztethető Váradi Péter kalocsai érsek halálának évével, amikor az apátság a királyra szállt (ld. később). A családra, János Pongrác Margittal kötött házasságára ld. Majláth Béla: Liptómegyei törzsökös családok 1526.