Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Rasztik Tibor: A péterváradi apátság leltára 1495-ből. (Adalékok középkori ciszterci monostoraink anyagi kultúrájához)

Rasztik Tibor A PÉTERVÁRADI APÁTSÁG LELTÁRA 1495-BŐL (Adalékok középkori ciszterci monostoraink anyagi kultúrájához) A péterváradi (bélakúti) Boldogságos Szűzről nevezett ciszterci apátság 1495. december 23-án készült leltárára Kubinyi András szeminaristájaként a középkori magyar várleltárak feltárási munkálatai közben leltem rá a Szentmiklósi és Óvári Pongrác család egykori nedeci, majd bashalmi levéltárában.

1 A leltár váratlan előkerülése két szempontból is megörvendeztetett. Ismeretes, hogy a IV Béla által 1237-ben alapított apátság a magyar ciszterci rendtartomány egyik legjelentősebb monostora volt,

2 egyben Duna-menti stratégiai fekvése miatt az oszmán terjeszkedés ütemével arányosan fontos végvár. A ciszterci rend hanyatlásával és a török veszedelem növekedtével Pétervárad egyre inkább veszített egyházi jelentőségének súlyából, egyre kevésbé volt egy erődítésekkel is rendelkező monostor. Immáron várnak tekintették, a második, belső végvárvonal egyik fontos láncszemének,

3 Nándorfehérvár eleste (1521) után pedig az ország kulcsának.

4 Mivel Mohács előtti végváraink közül Pétervárad 1 Jelzete: DL 94611. Az állag sajnos nem eredetiben, hanem az 1944-es filmfelvételezés kinagyított fényképei alapján tanulmányozható az Országos Levéltárban. A háború során elpusztultnak hitt levéltárról utóbb kiderült, hogy a román csapatok hurcolták el. A levéltár jelenleg a román Akadémia bukaresti könyvtárában található. Ld. Borsa Iván: A Mohács előtti gyűjtemény. Bp. 1972. 94. (Levéltári leltárak 54.); Szent Györgyi Mária: A Diplomatikai Fényképgyűjtemény. Bp. 1983. 159. (Levéltári Leltárak 80.). Okleveleire ld. Karácsonyi János: Oklevélkivonatok a szentmiklóssi és óvári gróf Pongrácz család levéltárából. Történelmi Tár 1896. 505-528. 1897. 513-528, 680-708. 1898. 134-150. A leltár első lapjának jobb felső sarkába valaki ceruzával a következő keltezést írta: 1497 (1447-ből javítva) XII. 23. Ez a datálás szerepel az Országos Levéltár nyilvántartásaiban is. Az évszám utolsó számjegyének hetes olvasatát azonban sem paleográfiai szempontok, sem a forrás keletkezési körülményei nem támasztják alá. Vö. Mészáros István: A Szalkai-kódex és a XV század végi sárospataki iskola. Bp. 1972. 78.; Jakó Zsigmond-Radu Manolescu: A latin írás története. Bp. 1987. 209.; A. Cappelli: Lexicon Abbreviaturarum. Milano 1987. 426-427. 2 Alapításakor 25 szerémi és tíz bácsi falut kapott több szőlőskerttel, továbbá a péterváradi révet, évi 5000 sókockát, teljes vám- és adómentességet, szabad kereskedési jogot, valamint a budai tizedjövedelmeket kapta a bőkezű királytól. Bevételei az 1332-1337-es pápai tizedlajstromok szerint egy-egy megyéspüspök jövedelmével értek fel. 1357-ben 1340 aranyforintos évi bevételével a pannonhalmi és a pécsváradi apátságok mellett a legnagyobb jövedelemmel rendelkező hazai monostornak számított. XV századvégi jövedelmeinek nagyságát az 1498. évi XX. tc. érzékelteti, amely szerint az apátság 200 lovast tartozott fegyverben tartani, ugyanannyit, mint a győri, veszprémi, vagy a váci püspök. Ld. Hervay L. Ferenc: Repertórium historicum Ordinis Cisterciensis in Hungária. Roma 1984. 133-140.; Békefi Rémig: A pásztói apátság története. 1190-1702 . (A zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi ciszterci apátságok története. III. k.) Bp. 1898. 69, 254. (A továbbiakban Békefi R.: Pásztói) 3 Szakoly Ferenc: A mohácsi csata. Bp. 1975. 51.; Takács Miklós: A bélakúti/péterváradi ciszterci monostor. Újvidék, 1989. 41. 4 Stephanus Brodericus: De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcarum imperatore ad Mohach história verissima. Ed. Petrus Kulcsár. Bp. 1985. 32.