Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Rácz György: A Magyar Országos Levéltárban őrzött 1526 előtti levéltári anyag épülő adatbázisa. Beszámoló és javaslat
ne, ha ez a paragrafus ki lenne töltve. Borsa Iván már többször felvetette 34 ezt a gondolatot, hogy nagyon sürgős feladat volna a nyomtatásban már megjelent Mohács előtti oklevelek számbavétele. Ez azt jelenti, hogy az eddigi összes oklevéltár és más forráspublikáció minden egyes darabját azonosítani kell az adatbázis megfelelő rekordjával. Amelyik kiadott oklevél már megvan a két gyűjtemény valamelyikének állományában, annak KIAD paragrafusába rögzíteni kell, hogy az oklevél hol jelent meg nyomtatásban. Ha nincs állományban, és eredetije nem kutatható fel, úgy a kiadott szöveget szaporulatként állományba kell venni és adatait gépre kell vinni. De ezzel már el is érkeztünk az állomány gyarapításának kérdéséhez. b. Ezen a ponton újra Borsa egyik régi javaslatát kell elővennünk, ugyanis az 1526 előtti iratok összegyűjtése még mindig nem fejeződött be. 1974-ben hívta fel a figyelmet arra, hogy a múlt századok nagy másolatgyűjteményeit át kellene rostálni és azokat a másolatokat, amelyek eredetije elveszett, elkallódott, egyszóval amelyek ma hiányoznak a Mohács előtti gyűjteményekből - így forrásértékük megnőtt - szintén állományba kellene venni. 35 Ezeknek a deperdita-knak az összegyűjtése hosszadalmas és nehéz, mert az Egyetemi Könyvtárban található nagy jezsuita gyűjtéseken kívül figyelembe kell venni az Országos Széchenyi Könyvtárban levő, kéziratban maradt oklevélkiadásokat, sőt, az Akadémia Könyvtárában őrzött hagyatékokat is. Az anyagot pedig a DL és DF darabjaival kell összevetni, hogy megvannak-e már a levéltári gyűjteményben. Ma, a kékcédulás adatok teljes gépesítése után ez a feladat lényegesen könnyebben megvalósítható, mint volt néhány évtizeddel korábban. Borsa elgondolása szerint az lenne az ideális, ha egy-egy másolatgyűjtemény feldolgozására egy-egy levéltárszakos hallgató vállalkozna. c. Az ezt követő legfontosabb feladat, hogy az adatbázis megfelelő rekordjaihoz lehetne illeszteni az említett regeszta-publikációk (Anjou-kori és Zsigmondkori) szövegét és el kellene végezni a szövegek „analitikáját", azaz mutatózását a megfelelő paragrafusokba. Annál is inkább szükséges ez, mert az Anjou-korihoz sajnálatos módon nem készül(t) tárgymutató, személy- és helynévmutatója összeállításának elvei pedig vitathatóak. Természetesen a regeszta szövege után jelölni kell, hogy a kivonat nem a MOL segédletei közül való és a szerzői jog is a regesztakésztítőé. A regeszták rögzítésének kezdetekor a regeszta készítőjének a nevét nem írtuk ki. Utóbb - többek között Érszegi Géza javaslatára - belátva, hogy ez hiba volt, a regeszta szövege után rögzítjük a regeszta forrását és a készítő nevét, amennyiben a papír regesztán szerepel a név (pl. OL regeszta - Ila Bálint). A későbbiekben a már bevitt regesztákat is hasonlóképpen kiegészítjük. Ezáltal lehetővé válik, hogy a jövőben a regesztapublikációkat is ebbe a paragrafusba rögzítsük, pontosan megadva a forráskiadvány adatait. 34 Először: Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései. (Medievisztika és levéltári anyag.) Levéltári Közlemények 44-45. (1974) 119. Legutóbb: Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár középkori gyűjteményei. Erdélyi Múzeum 58 (1996) 320. 35 Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései. (Medievisztika és levéltári anyag.) Levéltári Közlemények 44-45. (1974) 118.
