Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Kristó Gyula: Szövegpárhuzam Telegdi Csanád érsek „müveiben"

nád esztergomi érsek úr a körülállóknak a király úr halála miatt felajzott lelkét és kegyes szívét üdvös és kegyes beszéddel (sermone) illő módon ápolta".

8 A krónikarész fentebb általam másodikként idézett szövege közvetlenül e megjegyzés után következik, nem hagyva kétséget a tekintetben, hogy valóban Csanád érsek beszédéből származó gondolattal van dolgunk. Ám hogy az elsőként idézett krónikás hely is onnan eredhet, az bizonyítja, hogy e második rész „miként már szó volt róla" (ut est pretactum) kifejezéssel utalt vissza rá. Horváth János, aki behatóan foglalkozott e krónikarésszel, szintén úgy vélte: a „visszautalás... nyilván úgy értendő, hogy e gondolatokat az író Telegdi Csanád érsek Halotti Beszéde nyomán fűzte tovább és szélesítette ki".

9 Az idézett textusokat tehát az a mozzanat fűzi össze, hogy mindkét, egymástól 27 évnyi távolságra levő szöveg egyaránt Telegdi Csanádtól származik, az egyiket váradi Zecíorként fogalmazta meg, a másikat esztergomi érsekként királyi temetésen mondotta el. Karrierje csúcsán, több mint negyedszázad múltával is ugyanazokat a fogalmakat használta, ugyanabban a gondolatkörben mozgott, mint pályája elején. Bizonyára iskolai tanulmányok során jól elsajátított panelek voltak ezek.

10 Mint itáliai egyetemen tanult kánonjogi doktor erre minden lehetősége megvolt.

11 És végül még egy megjegyzés. Az elmúlt évtizedekben többen foglalkoztunk a levéltári és elbeszélő források közti kapcsolatokkal. Gerics József a krónika jogbiztosító eszközzé válásáról, a krónikának az oklevélkritikában történt felhasználásáról,

12 ugyancsak Gerics és e sorok írója az oklevélformuláknak krónikába való átvételéről, illetve a kapcsolatok tartalmi kérdéseiről értekezett.

13 A fentebb bemutatott szövegpárhuzam ilyen értelemben további, sajátos adalék oklevél és krónika kapcsolatáról. Nem másról van itt ugyanis szó, mint arról, hogy egyazon író frazeológiájának jellegzetes motívumai bekerülhettek oklevélbe és krónikába egyaránt. Telegdi Csanád esetében ez úgy történt, hogy a kérdéses oklevelet maga fogalmazta, itt tehát a kifejezések első kézből maradtak ránk, viszont a krónikába másodkéz révén kerültek, egy szemtanú, aki hallotta és talán olvasta is Csanád érsek beszédét, meglehetős pontossággal visszaadta azt az általa írt krónikarészben.

14 Úgy vélem, a kutatásnak a továbbiakban sem haszon nélküli ehhez hasonló szövegpárhuzamok felderítésén fáradoznia, különösen akkor, ha sikerül a párhuzamos szövegek mögött rejtőző hátteret (iskolázást, szrellemi hatást) is kimutatnia. 8 Johannes de Thurocz i. m. 158. 9 Horváth János: A Halotti Beszéd i.m. 422.; Horváth János: Középkori irodalmunk i.m. 131. 10 A culpa prothoplausti pl. előfordul Zozimas váradi püspök 1264. évi oklevelében. Ferdinandus Knauz: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. I. Strigonii 1874. 502. 11 Sugár István: Az egri püspökök története. Bp. 1984. 100. 12 Gerics József: Krónikáink szerepe a középkori jogéletben (A váci egyházalapítás krónikás hagyományának kritikájához.) Levéltári Közlemények 33 (1962) 3-12., különösen 10-12. 13 Gerics József: A krónikakutatás és az oklevéltan határán (A 90. krónikafejezet kritikájának egyes módszertani vonatkozásairól). Irodalomtörténeti Közlemények 78. (1974) 281-294., különösen 281-287.; Kristó Gyula: Korai levéltári és elbeszélő forrásaink kapcsolatához. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica. XXI. Szeged 1966. 14 A Károly Róbert halálát tárgyaló krónikarész beillesztéséről a magyar krónikairodalomba 1. Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink. Századok 101. (1967) 485-487.