Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Csukovits Enikő: Egy nagy utazás résztvevői. (Zsigmond király római kísérete)

szőröse volt a kérvényekének, ugyanis minden egyes elintézett kérésről — a supplicatiókban pedig általában több kérést is beterjesztettek — külön engedélyt állítottak ki. A Zsigmond kíséretében lévő magyar urak kérelmei egy-két esetet leszámítva a supplicatiós regeszta-kötetekben maradtak fenn. A bullasorozatok ezekből az évekből meglehetősen hiányosak, a százszámra kiállított bullák közül pedigjószerével semmi sem maradt fenn, újabb ékes példáját adva a magyarországi okleveles anyag pusztulásának.

13 A 15. századra már a kérelmek minden típusának kialakult a formulája, amelyek alapján a beérkezett kérvényeket egységesen átformálták. A kérvényeknek tartalmazniuk kellett a kérelmező nevét, egyházi vagy világi rangját, egyházmegyéjének megnevezését és természetesen a kérelem tárgyát. A kérelmezés formai szabályai egyébként nem voltak túl merevek: a pápához fordulhatott egy személy egy vagy több kéréssel, több személy vagy testület egy közös kéréssel vagy akár kérvények sorozatával is. Sokszor előfordult, hogy egy-egy kérésről több, külön dátum alatt feljegyzett regeszta is fennmaradt - a párhuzamosan futó kérvényekkel általában az ügy elintézését akarták meggyorsítani, de olykor egyszerű hanyagságból készült két bejegyzés.

14 A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású adatainak korszerű elemzésével mindmáig adós a társadalom- és egyháztörténet. Ennek az adósságnak a törlesztése feltehetőleg hosszú időt vesz még igénybe, első „törlesztőrészletként" azonban szinte tálcán kínálkozik az eddig érthetetlen módon kihagyott lehetőség, az 1433-ban benyújtott kérvények vizsgálata. Ezek a supplicatiók ugyanis egyszerre teszik lehetővé egy jól elkülöníthető csoport politikai, társadalmi helyzetének, kapcsolatainak és vallási szokásainak, elképzeléseinek vizsgálatát.

15 * A Rómába vezető nagy utazás három évvel korábban, 1430 nyarán vette kezdetét. Zsigmond útja Pozsonyból először a délnémet városokba, Regensburgba, Nürnbergbe vezetett. A következő év februárjában Nürnbergben birodalmi gyűlést tartott, a husziták ellem hadjárat megszervezésének céljával, az összegyűlt seregek azonban augusztus 14-én Domaslice mellett súlyos vereséget szenvedtek a huszitáktól. Zsigmond szeptemberben indult Nürnbergből, és a Donauwörth-Augsburg-Landsberg-Lindau-Feldkirch útvonalon, az őszvégi 13 A fennmaradt néhány oklevél: DF 249006, 275476, DL 12520, valamint átírásaik: DF 275496, 275501, 237322 Ezeket a bullákat azonban nem a kíséret, hanem Zsigmond kérésére állították ki. A vatikáni levéltár felépítésére, az anyag pusztulására: Bossányi Árpád: Regesta supplicationum. A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású okmányai. Avignoni korszak I—II. Bp., 1916. Előszó. 14 A supplicatiók fajtáira: Mon. Rom. Vespr. i. m. III. köt. Lukcsics József. Bevezető. CIXCXIII. 15 A vizsgálatot megkönnyíti, hogy az utóbbi évek kutatásai eredményeképpen nem csak a Zsigmondról alkotott kép változott meg jelentős mértékben, hanem a kormányzati viszonyokról, Zsigmond báróiról is összehasonlíthatatlanul több információval rendelkezünk, mint a regesztákat közreadó Lukcsics Pál. A kérdéshez elsősorban 1.: Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp., 1984. Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Bp, 1977.