Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Jakó Zsigmond: Az erdélyi fejedelmek levéltáráról

gyar király" országrészének erőforrásairól a politikai, gazdasági és katonai megszervezést irányító Martinuzzi Fráter György maga volt kénytelen összeírásokat készíttetni és egyidejűleg a korábbi viszonyok felől tájékoztató iratok gyűjtését tovább folytatni. Munkája azonban nem lehetett különösebben eredményes, vagy az általa gyűjtött iratanyag a Barát meggyilkolása (1551) után szétszóródott. Nem volt ugyanis különösebben gazdag az az iratanyag sem, amit a királyi jövedelmek számbavételére kirendelt biztosoknak sikerült Bécsbe felküldeniök. Pedig mind Bornemisza Pál veszprémi püspök, mind pedig Georg Werner magyar kamarai tanácsos ráadásul még történelmi érdeklődésű is volt, akiket személy szerint is foglalkoztatott Erdély és Magyarország múltja.

6 E két kiküldött bejárta egész Erdélyt, tervszerűen kutatott a szóba jöhető helyeken, mégis a szebeni és nagybányai aranyváltó 1481-ig visszanyúló számadásain kívül alig talált 1540 előtti iratokat a kincstári vagyonkezelésre vonatkozóan.

7 Jelentésük ezért támaszkodott elsősorban szóbeli tájékoztatásokra. A románok ötvened adójára vonatkozólag egyetlen korábbi kimutatást találtak 1537-ből. A székelyek ökörsütési adójáról és a nemesek birtokairól várható jövedelmekről pedig csupán a Fráter György által 1542-ben összeállított elszámolásból tájékozódhattak.

8 Abból az iratanyagból, ami a tárnokházi középkori királyi levéltárból Zápolya János kezében maradt, majd Izabella királyné, illetve a Barát körül egy évtized alatt Erdély kormányzásával kapcsolatosan egyáltalában összegyűlhetett, a gyermekkirály eltávolítása és Fráter György meggyilkolása után szinte csak az maradt meg, amit Bornemisza és Werner jelentésükhöz csatolva felküldöttek Bécsbe, Bornemisza Pál 1553. július 6-án I. Ferdinánd királyhoz írott leveléből világosan kitűnik, hogy amikor az Izabella királyné kedvenc tartózkodási helyéül szolgáló gyalui várkastély visszakerült az erdélyi püspökség tulajdonába, annak tárháza (in conservatorio) tele volt szétszaggatott iratokkal. Ezek között találta azt a kimutatást II. Ulászló magyarországi és erdélyi jövedelmeiről, amelyet eredetiben mellékelt is leveléhez.

9 A bizottság által összegyűjtött iratokból Erdélyben talán csak az az egyetlen kimutatás maradt fenn, amelyik a püspöki birtokok jövedelméről tájékoztat.

10 Egyértelműen bizonyítható az is, hogy a fejedelemség nemcsak nem örökölt levéltárat a vajdaságtól, de ilyet szerveződésének első évtizedeiben — a politikai körülmények következtében — maga sem hozott létre. Különben ami6 Sőtér István (szerk.): A magyar irodalom története. I. Bp. 1964. 426., Rensing, Elfriede: Georg Wernher (14907-1556), Präsident der Zipser Kammer. In: A gróf Klebeisberg Kuno. Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. III. Bp. 1933. 57., Történelmi Tár 1880. 686-687. (Radvánszky Béla) 7 Pulinyi Oszkár: Magyarország aranytermelése a XV század végén és a XVI. század derekán. In: A gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. VI. Bp. 1936. 32-142. 8 Engel, Johann Christian: Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer. III. Halle 1801. 10-15., Oborni Teréz: Habsburg kísérlet Erdély pénzügyigazgatásának megszervezésére, 1552-1553. In: Lengvári István (szerk.): In memóriám Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Pécs 1996. 165-176. 9 Történelmi Tár 1880. 167-170. (Fejérpataky László). 10 Jakó Zsigmond: Az erdélyi püspökség középkori birtokairól. In: Szabó István Emlékkönyv. Debrecen 1998. 149-157., Vó. Engel J.C: i. m. III. 15.