Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Horváth Emőke: „De viris illustribus". Egy fogalom értelmezései
tor számára. 8 Később, a 657-665 között összehívott apáti zsinat Fructuosus vezetésével megalkotta azt a szabályzatot (Sancta Communis Regula), amely a kolostorok összességére hatályos érvényű volt. 9 Ildefonsnál a jeles férfiú eszményképét — személyes indíttatásból — egyértelműen a szerzetes-pásztor jeleníti meg. Ez a fajta szemléletmód Nagy Szent Gergely pápa rendkívül erős hatását tükrözi. Gergely talán egyik legnépszerűbb műve a Reguláé pastoralis, már megírása után hamarosan ismertté lett, többek között az Ibériai-félszigetre is eljutott, ahol igen kedvező fogadtatásban részesült. 10 Gergelyt is erősen vonzotta a világtól elvonult, kontemplatív élet, hiszen apja halála után visszavonult a közügyektől, római házát kolostorként működtette, szicíliai birtokain pedig több kolostort is alapított. Nem élhetett sokáig elmélyült visszavonultságban, mert Pelagius pápának szüksége volt ismereteire, tapasztalatára, ezért 579-ben pápai követként Konstantinápolyba került. Itt ismerkedett meg Leander sevillai érsekkel, akihez mély barátság fűzte és személyén keresztül élete végéig szoros kapcsolatot tartott Hispániával. A Regula is Leander révén vált ismertté a félszigeten. A Regula-t a püspökök számára írt erénytükörként értelmezhetjük, melynek célja az ideális egyházi vezető ábrázolása, a művészetek művészeteként meghatározott főpapi hivatás bemutatása. A Regula-ban a főpap cselekedeteiben legyen példamutató, ezzel mutasson utat alattvalóinak, hogy a nyáj — mely a pásztor hangját és szokásait követi — inkább a példák, mint a szavak által vezettessék. 11 Ildefons e gergelyi szellemi örökséget követve állította össze katalógusát, amelyben az életszentség, a lelki érték és nem az intellektuális teljesítmény kapott hangsúlyt. Szinte minden esetben vagy a tanítás, vagy a lelki élet előtérbe helyezése miatt háttérbe szorult az írás behatóbb gyakorlása. Volt, aki azért vonakodott írni, mert amit írt volna, azt inkább a mindennapi cselekedeteiben mutatta meg. 12 Mindez azt mutatja, hogy a cselekvő ember előbbrevalóságát kívánta megjeleníteni katalógusában Ildefons, azt, aki a Jeromos képviselte toll emberétől már meglehetősen távol áll. Az egyháziak mellett világi szerzők is szerepelnek a katalógusokban. Elsősorban Jeromosnál találhatunk jelentősebb számban (30,37%) világi szerzőket, Gennadiusnál ez az arány kevesebb mint felére csökken (13%), Izidor esetében pedig még tovább (9%), míg végül Ildefonsnál egyetlen világi szerzőről sincs említés. Közismert Jeromos tisztelete a görög és latin klasszikusok iránt (ez éppen elég lelkiismeretfurdalást okozott neki), a Biblia nyelvezetét hozzájuk képest szegényesnek, durvának találta. Sohasem szűnt meg csodálata a klaszszikusok iránt. Egészen kivételes, hogy Izidor a világiak között még egy nőről is megemlékezik. Próba római patríciusnőt, Adelphus proconsul feleségét, azért vette fel katalógusába az egyházi férfiúk közé, mert Krisztus dicsőítésé8 García Moreno: Prosopografía dei reino visigodo de Toledo. Salamanca, 1974. 179. num. 9 Jósé Orlandis: História de Espana. La Espana visigótica. Madrid, 1977. 248. 10 Cartagenai Licinianus Gergelyhez írott levelében tájékoztatja őt a Regula kedvező hispániai fogadtatásáról. Licinianus de Cartagenay sus cartas. Estudios Oriensis. Ser. I. vol. II. Madrid, 1941. Epist. I, I. 83-84. 11 Reguláé pastoralis, PL 77II, 3 12 Ildefons, cap. I., II., VI., VII.
