Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Horváth Emőke: „De viris illustribus". Egy fogalom értelmezései

vel foglalkozik centojában.

13 Később a világi szerzők háttérbe szorulása azzal a folyamattal hozható összefüggésbe, amely az írásismeret és használat területén ezekben az évszázadokban végbement, vagyis fokozatosan az egyháziak lettek ezeknek az ismereteknek az alapvető hordozói. A szerzetesség megszilárdulásával pedig a kolostorok váltak ezen ismeretek centrumaivá. Jeromos és Gennadius megemlékezik az eretnek tanokat hirdetőkről is, de szigorú tényeken kívül egyetlen esetben sem tapasztalható elfogult hangnem vagy megjegyzés az adott szerzővel kapcsolatban, például a féleretnek Bardeszáneszről írva Jeromos sorai inkább csodálatot, mint megvetést sugallnak.

14 Összegezve megállapítható, hogy a Jeles férfiakat" összefoglaló katalógusok felépítésükben a műfajt keresztényi szempontból megalapozó Szt. Jeromosra tekintenek vissza, ugyanakkor ettől a kiindulási ponttól több szempontból el is térnek. Első jelentős változás a, jeles férfiak" megnevezés értelmezésének módosulása. Amint láttuk Jeromos még igen tágan értelmezi a „vir illustre" fogalmát, a világiakat és egyházaikat egyaránt beleérti, sőt az eretnekek is ebbe a kategóriába tartoznak. Gennadius szűkebb értelmezését művének címe is jelzi, ő már egyházi szerzőkről beszél, akik közé szintén beveszi az eretnekeket is. Ez a szűkebb értelmezés Izidornál és Ildefonsnál is fennmarad, sőt az egyházi személyeken belül egyre inkább a szerzetesek felé tolódik el a figyelem. Ildefonsnál pedig — a gergelyi örökség hatására — az életével példát mutató cselekvő ember fontosabb lesz, mint a szellem embere. Az egyetemességet Jeromos után fokozatosan elveszítik a katalógusok, és végül csupán egy lokális gyűjtemény igénye körvonalazódik Ildefonsnál. A keleti és a nyugati szerzők aránya egyre inkább a nyugatiak javára tolódik el — hiszen a listák összeállítói nyugati egyházi személyek —, és a nyugati területeken belül is Itáliára, Hispániára és Galliára szűkül a kör (az 5-7. században kétségtelenül a kontinens szellemi centrumai). Toledo mint a vizigót állam fővárosa jut kiemelkedő szerephez az egyházi szervezeten belül, és ezáltal Ildefons katalógusában is. Az egyházi szerzőkön belül Gennadiustól kezdve a szerzetesek kapnak nagyobb hangsúlyt, ami részben a listaalkotók személyes indíttatásával, részben a korszak sajátos intellektuális és egyházi viszonyaival magyarázható. A szerzetesség felmagasztalása Ildefonsnál jut el a csúcspontra, aki rajtuk kívül nem is lát más Jeles férfiakat". így záródik be fokozatosan minden irányból a kör, míg végül a széles látókörű, egyetemes ismereteket közvetítő Jeromostól eljutunk Ildefons befelé forduló, csak a helyi jelentőséget számon tartó világáig. 13 Izidor, cap. V 14 Hieronymus cap. XXXIII.