Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

III. Barkóczy Krisztina mint anya. A jó feleség igazában rossz anya nem is lehet. Az a meggyőző hit, odaadó hűség és mély szeretet, ami Barkóczy Krisz tina szivét betölté ; az a végtelen ragaszkodás a családi otthonhoz, amit nap-nap után elárul a leveleiben, előre sejtetni engedi, hogy ránézve az egyetlen boldogság, az élet egyedüli varázsa a családi élet lehet. És az évek során ez a sejtelem valóra vált. Barkóczy Krisztina eszményi anyának bizonyult. A gyermekei voltak a legféltettebb kincsei, azokért élt, azoknak dolgozott, azokba ültette szivének a legnemesebb tulajdonságait. Bú és bánat — amint láttuk — elég érte őt, de volt ami a gondot arca barázdáiról eltüntette. Gyermekei voltak. S ha ezekre veté a szemét,