Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

kitüntetéssel fogadták. Ő maga meg írja ezt ! Jellemző az asszony lelki világára, hogy még a tömlöcökbe is eljárt s a raboknak alamizsnát osztogatott.

1 Amire a városban kérték, arra szívesen vállalkozott. Egy új pap például misét akarván mondani, Károlyi Sándort hivta meg atyának. «Már — irja Barkóczy Krisztina — énnekem kell őt bevinnem s ebédet adok s meg is ajándékozom az új fiamat. Sokféle ceremóniára védetnek itt Egerbe úgy látom. Az új pap áldozatját értünk ajánlja.»

2 A pestis dühöngése miatt Egerből is eltávozván, a hernádnémeti mezőre ment, s ott családjával együtt « táborba ázálloth. Innét, vagyis a maga táborából írja az urának e jellemző sorokat: «Csodalatos változás jött rám és elkezdem hitetni, hogy pestis ! Mondani se mertem, hogy sirástrivást ne indítsak, á esi volt legnehezebb ! Bizony nem tudnám kiírni, hogy voltam, úgy hogy a mezőre mentem, fiamat is el1 Károlyi levéltár. 1710 szept. 23-iki levelében mondja el Egerben Prinyi Miklóssal és Bottyánnéval is találkozott. 2 U. o. 1710 aug. 30. Egy másik levelében megírja, hogy a püspöknek bélest sütött.