Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

vivén ; jövet-menet a szörnyű hideg gyötörte ... Asszonyom anyám kornyadoz... Éppen csak kevélységre indultam vala a táborozással. Itt most frissen vagyunk, fogyatkozásunk sincs. Istennek hála, egész tábort ütöttünk, kit ha láthatna szivem, igen akarnám. De az eső minden gyönyörűségünket elszakasztá, mely ha sokáig lenne, fákra kergetne.»

4 A hernádnémeti mezőről Tardosra vonulván, onnét Radványba készült, ahol a pestis már szünőfélben volt. A gondos Barkóczy Krisztina még odamenetele előtt jól kifüstöltette a radványi szobákat. A tiszttartója (Kis Mihály) azonban azzal ijesztgette őt, hogy kisértetek járnak a kastélyban s éjjel zörgést hall az ember és gyertyavilágot lát. « Isten jóvoltából — irja Barkóczy Krisztina — attól nem félek !... csak az Isten vetne horgot az inába az ellenségnek^.

2 Október 20-án már csakugyan Radványban volt s husz napig ott is maradt. A nagy zűrzavarban azonban azt se tudta, mihez fogjon. « Kellett szivem idejöve1 U. o. 1710 szept. 23. Hernádnémeti mezőn. 3 U. o. 1710 okt. 5. és okt. 9.