Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

ElŐSZÓ

nak az élete sokkal közvetlenebb, sokkal vonzóbb alakban mutatja be a nemzet belső életét és műveltségét, mint valamelyik hadvezér vagy politikus pályája. A nemzeti lélek ugyan megnyilatkozik az utóbbiakban is, de az igaz magyar asszony dolgaiban vonzóbban és bensőbben szólal az meg. Azokat az apró, de bájos vonásokat, amik a régi magyar asszonyok életében seregével csillognak, szereplő férfiainkban csak ritkán találjuk meg. Az is bizonyos, hogy az utóbbiak tettei és küzdelmei inkább az észhez, az értelemhez szólanak, a magyar asszonyok dolgai ellenben az érzelmi világot hozzák mozgásba, a szivet rezgetik meg. Mindez természetesen a történetirónak csak az egyéni fölfogása. De kérdés, akadnak-e sokan, akiké fölfogást osztják? Nem hisszük. Ma, mikor a jobb érzésüek ajakán ezernyi sóhaj kél : mivé lett a magyar, hová tünt a magyar lélek? ma, mikor mindenki csak az újságon és a szertelenségen kapkod, s lenézi mindazt, ami igazában nemzeti, vájjon érdemes-e az egykori nemzeti élet legeredetibb típusait most életre keltenünk ? Hasznos-e az ismeretlen sírokat csak azért megbolygatnunk, hogy