Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

ElŐSZÓ

az egykori családi életet, a nemzeti erkölcsöt és a hazai szokásokat. Asszonyaink otthon éltek, családjuknak és a magyar földnek. Ők vezették a háztartást, rendesen ők kezelték a gazdaságot is, távollevő férjeik helyett. Tehát nemcsak a házi munkásság, de a külső gazdálkodás ügyei is az ő kezükön forogtak. A munkát nem sokalták, mert úgy nevelték őket, hogy a munka gyönyörűséget szerezzen nekik. Mivel pedig állandóan a nép között forgatták az életüket, közelebb is álltak a nép szivéhez, mint távollevő férjeik. Ismerték a nép baját, érezték a szenvedését, s így az emberszeretet jobban fészket vert a szivükben, tehát a szegénység dolgával többet foglalkoztak. A hazai földről sohasem távozván, a nagy városok módiját, divatos ferdeségeit és policiáját nem ismerték, s nem is óhajtották. Nemzetük magyarságában akartak maradni. A magyar viseletet, az ősök nemzeti szokásait tehát ők hiven őrizgették. Mivel a magyaron kívül más nyelvet nem igen beszéltek, a beszédük és az írásuk magyarosabb, eredetibb és az idegenszerűségtől mentesebb, mint az iskolázott férjeiké. Szóval egy-egy kor kiválóbb asszonya-