Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)
I. Barkóczy Krisztina grófnő
meg, de egymagában az sem sokat tehetett. Károlyi kérő levelére tehát így válaszolt: «Tudva előttem jól, nyomorult hazánknak iszonyú insége, de mi haszna ! sub rosa Írhatom, hogy akinek róla tenni illenék s tehetsége szerint tenni tartoznék, vállat vonyít I» 1 Igen vállat vonítottak, s Bécsben és Pozsonyban mulattak s költöttek. Találóan írja Károlyi a nádor és Erdődy György báljáról: «Lott volna mit nézni, azki gyönyörködnék benne, á nem tudná az haza állapotját ó az ózegényóég inóégét, kiken könyörüljön az Iáten, ha az emberek még cáak hinni óem akarják, nem hogy áegíteni kivánnák.vP Ilyen világ járta akkor 1 S az ilyen világban Barkóczy Krisztina tüneményszerű kivétel volt Irgalmat gyakorolt akkor, mikor mások az irgalmat nem is ismerték. Dolgozott és fáradott, mikor mások csak a szegénység kérges tenyerének a gyümölcsét költötték. Állandóan 1 Csáki kardinális ugyan két évi adómentességet sürgetett a nép számára, de nem fogadták el. 2 Károlyi nemzetség levéltára : Károlyi Sándor levele fiához.