Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

Azzal magad se törődjél szívem, legalább hamarább megtelik az ispotályod!*

1 A jó asszony örömmel vette a vigasztaló szót, de azért kereken kijelentette : «Sváb az Iótenért több nem kell, pap óem. Most irok az isteni szolgálatjok módjáról.

Ï>

2 Megírja azt is, hogy lisztet és egyebet osztat nekik, s szekérrel hordják a kenyeret. Aztán mintegy megvigasztalódva kijelenti az urának : «ezek szívem még jobb imádkozok, mint dolgosok. Ha búsulok is a dolgokon, megint vigasztalódom, hogy már egész gyülekezettel vagyunk. Alig férnek a templomba az itt valók is. Mindkét misén elég van. Bezzeg lesz kegyelmed jövendöléseként kinek járni már a processiot.»

3 1 U. o. 1712. E telepítésről írja Károlyi a feleségének : «El nem hitetem magammal, az minemű intentióval én ebben megindultam, az Isten confundáljon és költségemet beleveszesse. Mindazonáltal, ha minden reménységen kívül úgy lenne is, Isten neki! több károkat is vallottunk, nem kártyán, koczkán, szajhán vész, hanem jó, istenes és hasznos intentumra.» s U. o. 1712 jul. 24. Nagy Károly. E levél vátasz volt Károlyi írására, amiben tudósítja a feleségét, hogy 200 lengyel és tót ökröt s száz fejős tehenet hajtat a svábok számára. 3 U. o. 1712 juli 27. Nagy Károly. 4*