Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

lehet elegendőt venni, s így félő, hogy hamarosan fölzendülnek, mert a bújuk éó a haóuk igen nagy.* Néhány nap múlva már örömmel jelenti az urának, hogy száz ökröt sikerült a telepesek számára szereznie. «A nagyanyjok se kívánta jobban a gyarapodásukat)) — írja — mint ő. Károlyi Sándor az országgyűlésen lévén, aggodalommal hallá felesége temérdek baját. Amennyire módjában állott, a feleségét vigasztalni és jó tanácscsal ellátni igyekezett. Ne csodálkozzék azon — írja a feleségének — hogy a svábok koldulnak. «Nem Károlyban szokta ő azt meg, hanem a maga országában és Bécsben. De ottan szokásból követte, Károlyban szükségből véghezvinni ne szégyenelje. * Károlyi nemz. lvt. 1712 juli 21. ïMiként idejöttek azonnal a magam búzájába beállíttattam őket, akiket tarthalok étellel százat circiter itt s Olcsván is annyit. . . Eléggé kommendálom a munkára mindenfelé, de drágááak, nem hiszem, hogy kapjanak rajtok. Mosni hivattam volt be bennök asszonyembert, s nyolc polturának alatta nem jött volna. Anélkül odébb áll és lézeg, pedig itt a kaszásnak is csak annyit adunk most.»