Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

tétlen módon terjedt. Még az olyan hatalmas asszony is, amilyen Barkóczy Krisztina volt, folyton anyagi gondokkal küszködött. Pedig neki a gazdag Kohárycsalád is rendelkezésére állott. S mégió megeóett, hogy tíz forintot óem tudott ázerezni! s kenyérhíja miatt még a cselédeit is el kellett bocsátania. Mit ért a sok föld, ha hiányzott a munkáskéz? A nagybirtok még annyit sem hozott, hogy a tulajdonosai gond nélkül élhettek volna.* Károlyi Sándor igen takarékos ember, a felesége kitűnő gazdasszony volt, s mégis lassan-lassan félmillióra ment az összeg, amivel a birtokukat meg kellett terhelniök! Hátha a pénzes hírű nagy urak is csak kölcsönnel, záloghányással segíthettek magukon, elgondolhatjuk, minő sorsa volt * Ezért írja Károlyi egy alkalommal Koháry Juditnak e jellemző sorokat: «Az szükség csak elhiszem, ha itten is jó nagy, ottan még nagyobb ; de csakugyan élnünk kell. Az ki teremtett, el is tart. Gazdálkodáóunknak nem iá egyéb az vége, hanem hogy holtig éljünk, azután üdvözüljünk. Búóuljon azután az, aki fenmarad.» (Olcsva, 1714 máj. 2. ((Alázatosan szolgálok kedves asszonyanyámnak kegyelmednek* etc.)