Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

a szárnyuk alatt nyomorgó szegénységnek ! Ezekben a nehéz időkben Barkóczy Krisztina a ^tiózaháti részeknek gondviáelő anyja volt». Szeme elől senkit el nem vetett, fáradságát senkiért nem átallotta. Akinek szükségét látta, azon segített ; aki kéréssel fordult hozzá, azért az uránál tett jó szót. A szegénységnek szántó ökröket és vetőmagot szerzett, a ruhátalanoknak ruhát osztogatott. S minél nagyobb lett a nyomorúság, jó szíve annál nagyobbat műveltetett véle. Száz és száz levele maradt ránk, miket a szegénység érdekében írt, s legalább ugyanannyi, amikben az alamizsnáiról tesz szót. Még az elesett német katonák árvaságra maradt gyermekeit is szánja és aggódik felölök.* A Károlyba hozott német rabokat meg felruházza. Sőt mikor kiváltják őket, akkor is ellátja a szükségesekkel. Az 1708. évben * Károlyi nemzetség levéltára : Barkóczy Krisztina az urához 1705 nov. 1. a pusztuló német katonaságról írja e sorokat : (aha az léten a magyart egyeáóégbe megtartja, elhiszem, nem sok (német katona) látja Németországot. Csak a katonák feleségét és gyermekét tudná kegyelmed hová költöztetni)), stb.