Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

«Az én nyomorúságom között — írja az urának — édes lelkem ! enyhődés nélkül nem hagyott az én Istenem. Először, mivel oly kegyes doktort (Köleséryt) adott ; mint a jó anya a gyermekével, úgy bánik velem. Minden okossággal azon mesterkedik, hogy gyengén szoktasson az orvosságvételhez és a természet ne erőltessék és igen meg ne utálja. Azért hosszabbra nyul avval is az orvoslás. Sziveá fáradozáááért köteleá leázek háladáóra egéóz éltemig).* Néhány nappal későbben meg imigyen nyilatkozik felőle : amegbecáülhetetlen ember mind tudományára á mind emberáégére .. .»

2 «Ami csak doktori tudományt illet — írja az urának Köleséryről — magyar humorhoz máát nem kérnék helyébe. Ami pedig az affectióját nézi, az megbecáülhetetlen . . . máákint iá kegyelmed humorához alkalmatoá . . . En bizony ezer német doktorért áem adnám.)

3 Nem Köleséry volt az egyetlen protestáns ember, akiről Barkóczy Krisztina ilyen elismeréssel és ilyen tisztelettel nyilatkozott. A saját tisztviselői és alkalma1 U. o. 1721 május 8-án Kolozsvárról. 2 U. o. 1721 május 12. 3 U. o. dátum nélkül.