Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

zotiai között is bővesen akadtak protestánsok, akiknek munkáit napjában tízszer is megjárta szemével, de azt még sem látta meg, hogy protestánsok ! Ha emberséges s dolgos emberek voltak, Barkóczy Krisztina volt az első, aki szívét megnyitotta előttük, s ő dicsérte őket az urának legjobban. Az ilyenekre szokta volt ő mondani : próbát nem ózükóég tenni, mert az emberóég amúgy iá kiadja magát ! S ha becsületes embereknek bizonyulnak, a rosszabbakat kell helyettük elbocsátani. Aki szíjra akad — úgymond — elveti a madzagot! Amikor Szakmári Ádámot és a mérnököt (úncáenérh) szolgálatába fogadta, az urának megírta, hogy nem pápisták, de bárdoltaknak látszanak. «Meg kell vallani édes lelkem — írja — amennyibe megösmerhettem, egyebet nem tapasztalok, hanem egy becsület tudó, jó erkölcsű ifjú... könyveit (t. i. a mérnök), kiket maga csinált s delineatióit mind elnéztem. Szépen tudta világosítani is, úgy hogy nagy dicséretet tehetek rúla.»* * Károlyi nemzetség levélt.: Károly, 1722 április 21. 3*