Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

V. Utolsó esztendők

Győzöm-e itt megvárni kegyelmedet szívem vagy nem, megválik. Bárcsak most mutatná grátiáját palatínus urunk s judex curiae ur, kegyelmedet volna módjok hazabocsatani.»

1 Egyedül lévén Bátorkesziben, éles s mindent meglátó szemével a szegénység állapotát vizsgálgatta. Az urának és édes anyjának aztán megírta, minő rettenetes iga van a szegénységen. Majd meg az esztergomi főnemességről írja, hogy úrasszonyaik nagyon is büszkék, s nem abból a materiából valók, mint a jó tiszaháti magyar úrasszonyok. Még mikor Bátorkesziben volt, történt, hogy a francia király magyar huszárjai királyi engedéllyel hazajöttek rokonaik látogatására. Az egyik Barkóczy Krisztina portájára is betévedt, s a jó asszony azonnal Rákóczi Ferenc után kérdezősködött. Azt a feleletet kapta, hogy Rákóczi kevesed magával Parisban lakik s ott grófi titulussal él.

2 1 Károlyi levéltár. Egyik levelét ez időtájt {valószínűleg a betegsége miatt) a leányával íratta, aki a levél végére e sorokat írta: «Az íródeák nacáád alázatos szolgálója ajánlja magát nacsád édes atyai grátiájába.» 2 U. o. 1715 febr. 16. Bátorkeszi : «A francia